2015. szeptember 23.

Hétfőn indult a négy napos injekciós kezelés, amire együtt járunk Ádival. Ilyenkor érzem áldásnak, hogy már két hete itthon dolgozhatok, mert nem jelent problémát beszaladgálni a kórházba, majd fél napot ott tölteni.
Ádinak jó a vérképe, ezért fel is emelték az esti gyógyszer adagját egy egész tablettára. Jó a közérzete, vidám, még amikor iskolába menésről vagy tanulásról van szó, akkor is! ;)
Ma alkotott a kórházban:



Szerencsére mindig van játszótárs, így könnyen elrepülnek a bent töltött órák:

Négykezes tabletre :D

2015. szeptember 11.

Ádi jól vette az első hetek akadályait az iskolában. Nagy örömmel fogadták az osztálytársai, és ő is kimondhatatlanul boldog, hogy ismét velük járhat egy osztályba. A verekedős fiúknak az elején megmondta, hogyha bántják, akkor visszakerül a kórházba. Azóta inkább békén hagyják, és máson vezetik le a feszültséget - ez igen rendes tőlük! :) Az év eleji matek felmérő jól sikerült, meg is dicsérték érte Ádit.
Készítettek egy aranyos órarendet is:




Igen, az ott egy harmonika formára hajtogatott kukac! :)

2015. szeptember 2.

Nagy izgalommal vártuk az Ádi orvosi vizsgálatát, ami jó eredményt hozott: teljesen jó lett a vérképe! Kicsit sok összességében a fehér vérsejt, de ezt leszámítva minden érték normális! Nagy volt az öröm, hiszen így gond nélkül elengedhetjük az iskolába. Viszont a vastalanító kezelés ellenére még mindig nagyon sok vas van a szervezetében, amitől egyelőre még nem tudjuk, hogyan fog megszabadulni. (Nem! A mágnesre már mi is gondoltunk, de az nem jó!) ;) A kéthetes kúra 2500-ról 2000-re csökkentette az értéket, de 100 lenne a normális :( Egy ideig még el fog tartani, ameddig minden gyógyszert be tudnak állítani, ezért gyakran meg fogunk fordulni a kórházban. A következő négy napos injekció sorozatot 21-én tervezik elkezdeni, arra én fogom már vinni.

2015. augusztus 31.

Mivel Móni révén pedagógus család vagyunk, ebből kifolyólag a tanévet három helyszínen kezdtük: Móni az osztályával, én Zsófival, míg Cila nagyi Ádival évnyitózott.

2015. augusztus 25.

25-én a rossz idő miatt nem mozdultunk ki a panzió területéről. Ment a csocsózás, kártyázás, kockulás. Még számháborúra is sor került, amit bravúros teljesítménnyel - no meg jó adag szerencsével - Ádi nyert meg! Egyetlen szülőként jómagam is csatlakoztam, de elég hamar leolvastak, így kiestem. Ádi viszont a rejtőzködő taktikát választotta. Miután leolvasott valakit, elbújt, és megvárta, amíg a legerősebb játékos mindenkit kiejt. Ezt követően egymással párbajoztak, és egy picivel Ádi hamarabb mondta ki a srác számát, így ő maradt talpon a végén! Nagyon büszke voltam rá, hiszen senki nem gondolta volna, hogy ő diadalmaskodik a végén.
Este profi kürtöskalács sütők voltak a vendégeink. Teljes vásári felszereléssel érkeztek, és mindenkit bevezettek a kalácssütés rejtelmeibe. A tésztagyúrástól a sütésen át az ízesítésig mindent saját kezűleg kellett végig csinálni, aztán lehetett büszkélkedni a kész kalácsokkal!
26-án Rádpusztára buszoztunk, ahol mindenféle lovas élményeink voltak (lovaglás, kocsikázás). Délután bűvész jött hozzánk vendégségbe, este pedig egy mesés színdarabot láthattunk a panzió színpadán. Mindkettő hatalmas élmény volt, gyakran a felnőttek is visítva nevettek, annyira élvezték!
27-én Siófokon futottunk ki egy kalózhajóval a Balatonra, ahonnan motorcsónakázni is elvittek mindenkit kis csoportokban. Délután zenés gyerekműsorral szórakoztatott két vendég zenész, este pedig Vastag Csaba tisztelt meg minket egy rövid koncert erejéig.
28-án már csak a hazaindulás volt hátra, még kora délelőtt útra keltünk hazafelé. Vendéglátóinknak hála, nagyon jó dolgunk volt ebben az öt napban, de azért már vágytunk haza, hogy láthassuk végre Mónit.
Érkezésünk után boldogan öleltük meg egymást a klinika előtt, ahol már várt ránk. Odahaza órákig tartott, mire az összes fényképet és videót levetítettük neki, annyi élményünk volt! ;)

(fényképek még jönnek!)