Az éjszaka nyugodtan telt, másfél órás megszakításokkal sikerült jókat aludniuk.
Ma reggel, amikor a mérleghez ballagtak Ádiék, megint volt egy kisebb rohama. Móninak ismét igaza lett, ugyanis vette a fáradtságot, és átnézte az összes kapott gyógyszernek a mellékhatását. A Cerucal nevű hányáscsillapító szinte összes mellékhatását sikerült produkálnia a gyereknek, így elég nyilvánvaló, hogy ez okozta a rohamot (este kapott még egy felet belőle, a nagy roham előtt meg infúzióba kapta folyamatosan). Lehet, száz gyereknél csak egynél jelent problémát - ezek szerint ő volt az az egy. Az orvosok is egyetértettek, és nem is adnak neki soha többet belőle!
A gyomrát viszont meg kell nézni altatásban, mert nem tudják, miért nem tudja feldolgozni az ennivalót. Bármit eszik, előbb-utóbb viszontlátjuk - mindezt úgy, hogy nincs hányingere :( Hétvégére talán okosabbak leszünk.
Kimondhatatlanul hálás vagyok Ádiért! Olyan jó hallani, amilyen jó hozzáállással beszél saját magáról és a helyzetéről. Zsófi felhívott bennünket délután. Kérdésére Ádi boldogan újságolta, hogy jobban van. "Képzeld, Zsófi, ma már nőttek a sejtjeim!" - komoly 1-2 pontot, ami szinte semmi, de mégis ő a növekedést látja benne! Két napja kapott trombocitát, de mintha be sem adták volna, ma újra kell kapnia.
Sokat gondolok Ádira. Hajrá nagylegény tessék csak mindenben meglátni a jót, remekül csinálod! Sok puszit küldök Ádinak egy nagyon hideg helyről, ahol holnap -3O fok lesz :-) Üdv Montreálból! Ha van kedved nézd meg a térképen, milyen messziről írok. :-) Márti
VálaszTörlés