2015. július 31.

Kicsi, szakállas, de miénk!

A termés!

Elérkezett a répa szüret ideje. Sajnos, a látszat ellenére az esős időjárás nem eredményezett bő termést. Épp ellenkezőleg: valószínűleg a túlságosan sok csapadék miatt elrohadtak a répák. Sebaj, Ádi büszkén pózolt munkája gyümölcsével a kezében. Móni azért engedélyt kért tőle, hogy a holnapi levesbe tehessen még ezen kívül pár szem nagyra nőtt répát is... ;)


Zajlik a minden napos "vastalanító" kezelés. Móniék két héten át minden áldott reggel bemennek a kórházba, ahol Ádi megkapja a négy órás infúziót. Időnként vérképet is néznek. Egyelőre nincs látványos javulás, minden érték alacsony. Ennek ellenére Ádi teljesen jól érzi magát.
A nappali osztályon, ahol a kezelés zajlik, Ádi végre "emberére talált" Bence személyében. Aranyosak voltak, amikor együtt játszottak a számítógépen.

2015. július 25.

Sajnos a védekező sejtek is megadták magukat, a 0,3-es érték kifejezetten alacsonynak számít. És ez sajnos nem csupán azt jelentette, hogy lőttek egy időre a puszilkodásnak, hanem azt is, hogy Ádi nem vehetett részt az esküvőn. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy egész hétvégén szórakoztassam. Jókat játszottunk, sokat nevettünk. Délután olyan, jégesővel és szélrohamokkal tarkított viharban volt részünk, amit sokáig nem fogunk elfelejteni! ;)
Mónival telefonon közölték pénteken, hogy az egyik vizsgálat nyomán túl sok vasat találtak Ádi májában, ezért egy két hetes, napi négy órás infúziós kezelésre be kell járniuk. Hát nem örültek a hírnek, annál is inkább, mivel amióta kiszedték belőle a kanült, minden ilyen esetben szúrni kell. Az utókezelés ilyen nem várt hatásai további kérdéseket vetnek fel bennünk a jövővel kapcsolatban. Arra számítottunk, hogy szeptembertől is csak havi öt napon kell bemenni egy rövid időre Ádival a kórházba, de most nem úgy tűnik, hogy megúsznánk ennyivel...

2015. július 23.

Hosszú szünet után ma lumbálták újra Ádit. Ezen kívül elvégeztek rajta egy sor vizsgálatot, melyek eredményét csak egy-két hét múlva tudjuk meg. Örömhír, hogy jó a májfunkciója! Ennyi kemoterápia után ez kész csoda!
Sajnos a vérkép nem túl fényes, a fehérvérsejt szám is lecsökkent. A védekezősejtek azonban egyelőre kitartanak, így nincs szükség különösebb óvintézkedésre. Örülök is neki, mert már újra megszoktuk a puszilkodást! ;)
Hétvégén vidéki lagziba megyünk családilag. Kíváncsi leszek, Ádi hogy bírja majd a nyüzsgést. Persze odafigyelünk rá, hogy a szokott időben ágyba kerülhessen! :)
Mi szülők, éjszakánként nem igazán alszunk jól ebben a rekkenő hőségben. Bár az ablakokra felszerelt szúnyoghálók jól működnek, a védelmi vonalakat kijátszva valahol mégis besurran minden éjszaka egy szúnyog. Persze Ádinál köt ki, aki a döngicsélést hallva azon nyomban riasztja a családot. Talán a katonaságnál lehetett ilyen érzés riadóztatáskor félig kábán kipattanni az ágyból, hogy bevetésre induljon az ember. Ráadásul a vadászatot nem mindig koronázza siker, így van, amikor üres kézzel vagyok kénytelen távozni a gyerekszobából. Nagy tragédia azért nem történik, ha olykor elkésünk: ilyen esetekben ott a Fenistil gél a viszketés ellen! ;)

2015. július 16.

A kórházi vérvétel érdekes eredményt hozott: a fehér és vörös vérsejtek száma rendben van, ám a véralvadásért felelős trombocitákat alaposan elintézte a Lanvis nevű csodaszer. Vérkészítményt még nem kellett kapnia, de a tabletta szedését a hétfői kontrollig szüneteltetik. A lumbálás is elmaradt, kedvező vérkép esetén jövő hétfőn kerülhet rá sor.
Zsófi és Ádi a kertben, egy pokrócon fekve élvezte a jó időt. Ők csak "kocka pikniknek" hívták az eseményt. Zsófi olvasott, Ádi laptopozott! ;)

2015. július 11.

Amíg mi Mónival Győrben esküvőn vettünk részt, addig Ádi Cila Nagyival jól elvolt itthon. Tanultak, játszottak, Ádi még táncolt is! :D
Az elmúlt hetekben szemmel láthatóan elkezdett nőni a haja, édes kis szőke hajszálak borítják mindenhol a fejét!

2015. július 10.

A csütörtöki lumbálás jól sikerült, hamar hazaértek Móniék.
Pénteken bevállaltuk az első családi mozit: megnéztük a Camponában a Minyonok c. filmet. Azaz csak majdnem volt családi mozi, mert Zsófi még táborban volt Tahiban, ezért őt hiányolnunk kellett. Aranyos volt a film, sokat nevettünk! Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy az olajos-sós pattogatott kukorica még nem való Ádinak, éjszaka ugyanis fájt tőle a gyomra. Legközelebb nem adom be a derekam, ha ilyet akar rágcsálni a film alatt! ;)

2015. július 8.

Ma reggel, autóval útban a kórház felé Móni arra lett figyelmes, hogy füst áramlik a keringtető rendszeren keresztül az utastérbe. Nyitott ablakkal szerencsésen megérkeztek, de mivel nem tudjuk, mi okozza a bajt, inkább autómentővel bevitettem az autót ismerős szervizbe. Kalandos az élet! ;)
Aztán ahogy lenni szokott ilyenkor, ott 40 percig járatták a motor, vizsgálgatták, persze füstnek se híre, se hamva nem volt, így nem is csináltak vele semmit. Jövő héten úgyis meg akartam csináltatni az autót, a klímát addig nem használjuk. Ádiék kirándultak egy jót, mert dél körül, amikor végeztek, metróval és busszal jöttek haza. A nagy meleg ellenére jól bírta a sétát, persze sűrűn le kellett ülniük pihenni.
Délután csak négy óra után tudtam hazaindulni a munkából, így elkapott a vihar. Szerencsére pont elértem a metrót még a nagy eső előtt, és a busz is hamar jött, így nem áztam meg. De a hazaút izgalmas volt. Araszolt a busz, mindenfele kidőlt fák, leszakadt ágak és épületekről leszakadt tárgyak hevertek, özönvízszerű eső hömpölygött az utakon. Lassan, de biztosan hazaértem, és addigra már az eső is elállt. Otthon azzal fogadtak, hogy áramszünet van. Minden rosszban van valami jó: nem tévéztünk, számítógépeztünk, viszont romantikus gyertyafényes vacsorát és esti fürdetést tartottunk. Előkerült még egy 1000 darabos kirakó, de abba csak belekezdeni tudtunk, mert hamar besötétedett. Aztán este 10 körül megjött az áram, de ez már sokat nem változtatott az esti programon. ;)
Másnap hosszú nap: lumbálás, injekció, vizsgálat. Reméljük, az autó nem fog rosszalkodni...

2015. július 6.

Hétfőn kezdetét vette a négy napos injekciós kezelés. Reggel kilencre kell bemenni, és általában fél tizenegykor, miután Ádi megkapta a szurit, már jöhetnek is haza. Két nap után egyelőre minden rendben van, nem jelentkezett semmilyen mellékhatás, Ádi jól érzi magát.
Kicsit most unatkozik, mert Zsófi egy hétre gyerektáborba ment, így nélkülöznie kell a társaságát. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy mégis csak jó egy tesó a háznál, akivel lehet játszani! :D

2014. július 4.

A csütörtöki lumbálás jól sikerült, Ádi azóta is jól van. Jókedvű, sokat játszunk, de jut idő a tanulásra, mozgásra is. A nagy kánikulában vasárnap felállításra kerül a kertben a medence, így végre szabadon lehet pancsolni. Azaz csak lehetne... Ugyanis a doktor bácsi most közölte a rossz hírt: Ádi egy évig nem fürödhet semmilyen medencében - még a sajátunkban sem! :( Sajnos az utókezelés miatt érzékenyebb a bőre a fertőzésekre, így csak a zuhanyzás engedélyezett. Ha bármit elkapna, nagyon nehezen tudnák csak kikezelni. Ádi nem volt boldog, de megértette, hogy az ő érdekét szolgálja a szigor. Hamar kitalálta, hogyan veheti ki a részét mégis a pancsolásból: kért egy hatalmas vízipuskát, hogy azzal lövöldözhessen - és persze őt is hűsíthessük vele! ;) Boldogan teljesítem a kérését! :)