Ma reggel, autóval útban a kórház felé Móni arra lett figyelmes, hogy füst áramlik a keringtető rendszeren keresztül az utastérbe. Nyitott ablakkal szerencsésen megérkeztek, de mivel nem tudjuk, mi okozza a bajt, inkább autómentővel bevitettem az autót ismerős szervizbe. Kalandos az élet! ;)
Aztán ahogy lenni szokott ilyenkor, ott 40 percig járatták a motor, vizsgálgatták, persze füstnek se híre, se hamva nem volt, így nem is csináltak vele semmit. Jövő héten úgyis meg akartam csináltatni az autót, a klímát addig nem használjuk. Ádiék kirándultak egy jót, mert dél körül, amikor végeztek, metróval és busszal jöttek haza. A nagy meleg ellenére jól bírta a sétát, persze sűrűn le kellett ülniük pihenni.
Délután csak négy óra után tudtam hazaindulni a munkából, így elkapott a vihar. Szerencsére pont elértem a metrót még a nagy eső előtt, és a busz is hamar jött, így nem áztam meg. De a hazaút izgalmas volt. Araszolt a busz, mindenfele kidőlt fák, leszakadt ágak és épületekről leszakadt tárgyak hevertek, özönvízszerű eső hömpölygött az utakon. Lassan, de biztosan hazaértem, és addigra már az eső is elállt. Otthon azzal fogadtak, hogy áramszünet van. Minden rosszban van valami jó: nem tévéztünk, számítógépeztünk, viszont romantikus gyertyafényes vacsorát és esti fürdetést tartottunk. Előkerült még egy 1000 darabos kirakó, de abba csak belekezdeni tudtunk, mert hamar besötétedett. Aztán este 10 körül megjött az áram, de ez már sokat nem változtatott az esti programon. ;)
Másnap hosszú nap: lumbálás, injekció, vizsgálat. Reméljük, az autó nem fog rosszalkodni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése