2016. március 26.

Emléksarok, tavaszi verzió ;)

Emléksarok

2016. március 17.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki hozzájárul a vénaszkenner vásárláshoz! Napi kapcsolatban vagyunk a Tündérke Alapítvánnyal, így pontosan látjuk, hol tart éppen a gyűjtés.
Jelenleg (04.13-án) 2.868.000 Ft-nál járunk, és még az is lehetséges, hogy a végén nem egy, hanem két műszert fogunk tudni ajándékozni a Klinikának! Tényleg elmondhatjuk, hogy a legkisebb is számít, és minden egyes utalással közelebb kerülünk a célhoz! :)
Jelenleg arra várunk, hogy a klinika és a forgalmazó megszervezzenek egy találkozót, amikor lehetőség nyílik a műszerek kipróbálására. Ezt követően reméljük, felgyorsulnak az események, és hamarosan birtokba vehetik a kórház dolgozói az új vénaszkennert... Addig is rendszeresen "zaklatjuk" a feleket, mert minden eltelt nap újabb felesleges fájdalmat jelent egy-egy gyermeknek.

2016. március 16.

Lassan befejezem a temetői híradásokat, de ezt a két képet szeretném még megmutatni.
Gergő, Ádi unokatesója Ádihoz hasonlóan nagyon szeretett legózni. Úgy gondolta, ezzel a játékkal állít Ádinak emléket. Az elmúlt napokban szüleivel kint is járt a sírnál, és a következő apróságokat helyezte el a legközelebbi koszorú belsejében. <3

Ádi nagyon sok legót kapott ajándékba. Általában addig játszott egy doboz legóval, ameddig a mellékelt építési útmutató szerint össze nem rakta annak tartalmát. Mindig pontról pontra betartotta az útmutatást, soha nem tért el tőle. Szerette a komplett, egész dolgokat, mindenben a teljességre törekedett. Mindaddig rendületlenül, kitartóan épített - akár órákon át -  ameddig el nem készült az építmény. Szinte soha nem szedte szét, amit egyszer már összerakott, hanem a kész járművekkel, figurákkal, épületekkel játszott. Zsófi pont az ellenkezőjét csinálta: nem igazán érdekelte az útmutató, inkább nekiállt felfedezi, mi mindent lehet építeni az építőelemekből. Ő inkább szabadjára engedte a fantáziáját, és a kreativitását élte ki a legózásban. Volt, hogy az összerakott dolgokból színházi előadást rögtönöztek, és órákon át hangosan kacagva szórakoztatták egymást. Még nem találtuk ki, mi legyen a sorsa a sok-sok játéknak, de biztos nem fogjuk a leendő unokáknak őrizgetni! ;)

Az itthoni rámolással lassan és nehezen haladunk, mert mindig valami újabb emlékre bukkanunk. Ilyenkor megáll az idő, újra és újra megelevenednek a múlt szép emlékei.

2016. március 12.

Délelőtt kimentem a temetőbe, hogy készítsek pár fényképet a sírról, és összegyűjtsem a szalagokat.
Pont, amikor odaértem, akkor bújt elő a felhők mögül kb. öt percre a nap.
Ádi mindig is nagyon szerette a matematikát, ezen belül is a számolást. Mindig mindent számon tartott, összeadott, amit csak lehetett. Leginkább a számolást igénylő játékokban lelte örömét.
Ennek emlékére elhatároztam, hogy megszámolom, hány szál fehér rózsát helyeztetek el a sírján. Engem is meglepett a végeredmény, mert 270db-ot számoltam meg! Ezen felül még volt 10db szegfű és két csokor tulipán is. ;) Egészen biztos, hogy többen voltunk, mint 300 fő!
Nagyon örülünk, hogy ilyen sokan ott tudtatok lenni velünk ezen a péntek délutánon - sokat jelentett az egész családnak.

Szívecske <3

 

2016. március 11.

Köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött, vagy gondolt ránk ezen a napon, mely örök emlékként él szívünkben! Köszönjük az együttérzést, bátorítást, öleléseket - jó volt találkozni veletek!

2016. március 9.

A temetéssel kapcsolatban pár hasznos információt szeretnék megosztani.
Ahogy február 27-én írtam, a temetés március 11-én lesz a Budafoki temetőben. 14h-tól gyülekezünk, a megemlékezés 14:30h-tól kezdődik a ravatalozónál.
A temető a Petőfi hídtól a következő útvonalon közelíthető meg:
Budafoki út - Kitérő út - Leányka u - Kossuth Lajos u - Tóth József u - Temető u.
A parkolás a Temető utcában korlátozott számban megoldott, így aki csak teheti, kérjük, vegye igénybe a tömegközlekedést. Lehet még parkolni a Debrő utcában, ahonnan a temető hátsó bejárata nyílik. Ott sokkal több hely áll rendelkezésre, bár az is igaz, hogy onnan a ravatalozóig át kell sétálni az egész temetőn. A Savoyai Jenő térről és a Városház térről az 58-as vagy a 158-as busszal négy, ill. három megállót kell utazni - a járatok 10 percenként követik egymást.

A temetés után a rokonokat, barátokat szeretettel várjuk a közelben lévő, Péter-Pál u. 17. sz. alatti Baptista Imaházban, ahol az alagsorban egy külön teremben még közösen együtt lehetünk, beszélgethetünk. Édes és sós süteményekről, innivalóról mi gondoskodunk. A Temető utcától a Kereszt utcán és a Kárváriahegy utcán át vezet a legrövidebb út az imaházig. Aki nem fél a lépcsőzéstől, az rövidíthet a Stáció u. felé.

Kérdeztétek többen, hogy mi van, ha nincs az embernek fekete kabátja? Semmi! :) Mindenki abban jön, amiben szeretne, meg amiben tud. ;)

2016. március 7.

Egyre többen fedezitek fel ezt a dalt, amit még február 27-én osztottam meg Facebookon:



Régebben már hallottam, és akkor is nagyon tetszett, de most, amikor rábukkantam, új értelmet nyert a mondanivalója. Ádi nagyon szerette a zenét, szeretett énekelni. Nem volt különösebben jó hangja, sem hallása, de mindig örömmel, szívből énekelte a dalokat. A kedvence a "Köztünk élt, köztünk járt, az álruhás király" c. kedves gyermekének - remélem, a temetésen is el tudjuk majd közösen énekelni.

Amikor Ádiról beszélgetünk, mindig két fontos dolgot szoktunk kiemelni vele kapcsolatban.
Az egyik az, hogy sohasem félt, semmitől. Mindig azt mondta: "Isten vigyáz rám!" és ezt komolyan is gondolta. Kis korában is szépen, békésen aludt a gyerekszobában, soha sem jött át, hogy közénk bújjon éjszaka. A sötéttel sem volt baja. Esti imádkozás után szépen behunyta a szemét, és hamar el is nyomta az álom.
Az imádság már egész kis korától nagy fontossággal bírt az életében. Nem lehetett úgy álomra hajtani a fejünket, hogy valamelyikünk ne imádkozott volna vele. Mindig imádkozott azokért, akiket a hitük miatt üldöznek, akik háborútól menekülnek, vagy sebesültek. Ha rajta múlt volna, biztos nem lenne sehol háború a földön, és mindenki szeretetben és békességben élne a világon.
Nem félt a haláltól sem - ezt egészen egyértelművé tette számunkra. Bízott a gyógyulásában, de mondta is, hogy ha mégis meghalna, akkor tudja, Istenhez kerül a Mennyországba, és ott mindennél jobb lesz neki.

A másik dolog az, hogy elégedett volt az életével. Soha, semmiért nem panaszkodott. Szó nélkül tűrte a nem épp kellemes, vagy egyenesen fájdalmas beavatkozásokat is. Sosem sajnáltatta magát. Tényleg akkor szólt csak, amikor már valami nagyon fájt neki. Amikor az orvosok, nővérek megkérdezték tőle, hogy "Ádi, hogy vagy?" mindig azt válaszolta: "Köszönöm, jól!" vagy "Minden rendben." És nem azért mondta, mert ilyenkor ezt illik mondani, hanem mert komolyan így gondolta. Nem hibáztatta Istent azért, amin keresztül kellett mennie. Tudta, hogy nem Ő betegítette meg, és azt is, hogy ígérete szerint mindig vele lesz, soha sem hagyja magára. Hite példaértékű mindannyiunk számára, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi is békességgel tudjuk fogadni a vele történteket.

2016. március 1.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a SOTE II.sz. Gyermekgyógyászati klinika dolgozóinak, orvosainak és nővéreinek, hogy szaktudásuk mellett emberségükkel, kedvességükkel tették elviselhetővé azt a hosszú időt, amelyet kisfiunkkal együtt a kórházban töltöttünk.
Köszönjük Böbe néninek, hogy mindig volt ideje rajzolni a ragasztásokra a vérvétel után és megvárta, amíg elég bátorságot gyűjtöttünk.
Köszönjük a nappali osztály rugalmasságát, és hogy lelkesedéssel hallgatták a csacsogásunkat.
Köszönjük az 1A és 2A orvosainak, hogy igyekeztek mindig a legjobb tudásuk szerinti döntést meghozni.
Köszönjük a nővéreknek, hogy embert próbáló munkájuk mellett jutott idejük egy-egy kedves szóra, mosolyra, bátorításra, együttérzésre.
Külön köszönet illet három fiatal orvost: Dr. Turi Alexandrát, Dr. Bozzai Barbarát és Dr. Eipel Olivért, akik az éjszakai ügyelet alatt végig küzdöttek azért, hogy enyhítsék Ádi fájdalmát, és az ügyeleti idejükön bőven túl is bent maradtak, hogy a szükséges beavatkozásokat elvégezzék. Mert igen, ilyen is van ma Magyarországon! Isten áldja őket emberségükért.
 
Zentainé Kalla Móni