Gergő, Ádi unokatesója Ádihoz hasonlóan nagyon szeretett legózni. Úgy gondolta, ezzel a játékkal állít Ádinak emléket. Az elmúlt napokban szüleivel kint is járt a sírnál, és a következő apróságokat helyezte el a legközelebbi koszorú belsejében. <3
Ádi nagyon sok legót kapott ajándékba. Általában addig játszott egy doboz legóval, ameddig a mellékelt építési útmutató szerint össze nem rakta annak tartalmát. Mindig pontról pontra betartotta az útmutatást, soha nem tért el tőle. Szerette a komplett, egész dolgokat, mindenben a teljességre törekedett. Mindaddig rendületlenül, kitartóan épített - akár órákon át - ameddig el nem készült az építmény. Szinte soha nem szedte szét, amit egyszer már összerakott, hanem a kész járművekkel, figurákkal, épületekkel játszott. Zsófi pont az ellenkezőjét csinálta: nem igazán érdekelte az útmutató, inkább nekiállt felfedezi, mi mindent lehet építeni az építőelemekből. Ő inkább szabadjára engedte a fantáziáját, és a kreativitását élte ki a legózásban. Volt, hogy az összerakott dolgokból színházi előadást rögtönöztek, és órákon át hangosan kacagva szórakoztatták egymást. Még nem találtuk ki, mi legyen a sorsa a sok-sok játéknak, de biztos nem fogjuk a leendő unokáknak őrizgetni! ;)
Az itthoni rámolással lassan és nehezen haladunk, mert mindig valami újabb emlékre bukkanunk. Ilyenkor megáll az idő, újra és újra megelevenednek a múlt szép emlékei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése