Pont ma nyerhettem bepillantást egy, a 8. osztályosoknak szóló hittankönyvbe, melyben egy bejegyzésen keresztül örök emléket állítottak neki:
Büszke vagyok rá, ahogyan gondolkozott és élt. Rövid élete nem volt hiábavaló, még most is bátorítást jelent a történetét olvasó gyerekeknek és felnőtteknek. Örökké szeretettel emlékezünk rá! <3
♡
VálaszTörlésTeljesen hihető, hogy egy 11 éves, valószínűleg súlyos fájdalmakkal küzdő kisfiú ilyen cizellált stílusban beszél...Hogyne. Valláskárosultak.
VálaszTörlésKedves Nelli!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy leírtad a véleményed.
Ádi különleges kisfiú volt. Cizellált vagy sem, aki ismeri, az tudja, hogy tényleg így fogalmazott. Annyit érdemes még tudni, hogy a fenti sorait a bemerítkezésére készülve mondta el, bizonyságtételként. Három kérdést tettem fel neki, és ezeket a válaszokat adta.
Egyébként kisgyerek kora óta esténként azért imádkozott, hogy ne legyenek háborúk, szeressék egymást az emberek, és ne üldözzék a keresztényeket. Tudom, nem ez normális a mai világunkban, de ő ezt így gondolta, és őszintén tette. És büszke vagyok rá, hogy ilyen szeretet élt benne.
Fájdalmai nem voltak, de nyilván sok kellemetlen dolgot kellett elviselnie türelemmel. Ennek ellenére soha nem panaszkodott! Nem hibáztatta Istent sem mindazért, amiken ilyen fiatalon keresztül kellett mennie. Az ismeretségi körünkben is van hasonló korú kisfiú, aki egyik pillanatról a másikra fejezte be a földi életét - sajnos ez benne van, senki nem tudja,mennyi időt kapott ajándékba. Mi nagyon sokat tanultunk Áditól, az alázatos, boldog életéből. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az apukája lehettem.
Szeretettel.