2016. december 20.

Ádi ma lenne 12 éves. Este a fényképeit nézegetve emlékeztünk meg róla.
Pont ma nyerhettem bepillantást egy, a 8. osztályosoknak szóló hittankönyvbe, melyben egy bejegyzésen keresztül örök emléket állítottak neki:






Büszke vagyok rá, ahogyan gondolkozott és élt. Rövid élete nem volt hiábavaló, még most is bátorítást jelent a történetét olvasó gyerekeknek és felnőtteknek. Örökké szeretettel emlékezünk rá! <3

2016. július 24.

Egy kedves emlék még 2013 júliusából, amikor Miskolcon és környékén nyaraltunk a családdal. A diósgyőri várban egy igazi lovagi viadalnak lehettünk szemtanúi, sőt, még részesei is! 1:50-től kezdődik az izgalmas rész... ;)

2016. április 17.

Délután Vecsésen jártam, vendégségben. Útban hazafelé az M0-n gyönyörű naplementének lehettem szemtanúja. A vöröses-rózsaszínű felhők látványa eszembe juttatta azt a november délutánt, amikor Ádival kettesben vágtunk neki az útnak. Más nem volt itthon, nekem pedig Vácra kellett mennem, így elvittem magammal. Estefelé a visszaúton elfelejtettem lekanyarodni az M3-as felé, így az M0-n autóztunk végig Budafokig. Akkor is hasonlóan színes naplementét csodálhattunk meg, mint amilyen a mai volt. Élveztük az utazást, hogy kettesben lehettünk - sokat beszélgettünk. Amikor én ültem a kormány mögött, mindig megjegyezte a kis kritikus, hogy "Minek nekem vidámpark, ha Apám vezet!" :D
Amikor belenéztem a visszapillantó tükörbe, arra gondoltam, bárcsak megpillantanám a mosolygós kis fejét, amint velem szemez, vagy a tájat fürkészi. Azt kívántam, bárcsak ott lenne velem, hallhatnám a csacsogását, nevetését.
Sokszor fordul elő velünk, hogy lépten-nyomon emlékekbe botlunk. Mindenről eszünkbe jut egy kedves, örömteli pillanat, aminek részesei lehettünk. Hálásak vagyunk az együtt töltött évekért, még ha sok nehézség is volt bennük.
Nagyon hiányzik Ádi. Az életünk nem állt meg, nem bénultunk meg a fájdalomtól - ugyanúgy éljük a dolgos hétköznapjainkat, mint előtte. Hirtelen sokkal több időnk lett, amit egymásra, vagy másokra, netán régóta húzódó dolgok, ügyek elintézésére tudunk fordítani. Örülünk, ha van kivel találkozni, beszélgetni, együtt sírni, nevetni - egymás életének a részesei lenni...

2016. március 26.

Emléksarok, tavaszi verzió ;)

Emléksarok

2016. március 17.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki hozzájárul a vénaszkenner vásárláshoz! Napi kapcsolatban vagyunk a Tündérke Alapítvánnyal, így pontosan látjuk, hol tart éppen a gyűjtés.
Jelenleg (04.13-án) 2.868.000 Ft-nál járunk, és még az is lehetséges, hogy a végén nem egy, hanem két műszert fogunk tudni ajándékozni a Klinikának! Tényleg elmondhatjuk, hogy a legkisebb is számít, és minden egyes utalással közelebb kerülünk a célhoz! :)
Jelenleg arra várunk, hogy a klinika és a forgalmazó megszervezzenek egy találkozót, amikor lehetőség nyílik a műszerek kipróbálására. Ezt követően reméljük, felgyorsulnak az események, és hamarosan birtokba vehetik a kórház dolgozói az új vénaszkennert... Addig is rendszeresen "zaklatjuk" a feleket, mert minden eltelt nap újabb felesleges fájdalmat jelent egy-egy gyermeknek.

2016. március 16.

Lassan befejezem a temetői híradásokat, de ezt a két képet szeretném még megmutatni.
Gergő, Ádi unokatesója Ádihoz hasonlóan nagyon szeretett legózni. Úgy gondolta, ezzel a játékkal állít Ádinak emléket. Az elmúlt napokban szüleivel kint is járt a sírnál, és a következő apróságokat helyezte el a legközelebbi koszorú belsejében. <3

Ádi nagyon sok legót kapott ajándékba. Általában addig játszott egy doboz legóval, ameddig a mellékelt építési útmutató szerint össze nem rakta annak tartalmát. Mindig pontról pontra betartotta az útmutatást, soha nem tért el tőle. Szerette a komplett, egész dolgokat, mindenben a teljességre törekedett. Mindaddig rendületlenül, kitartóan épített - akár órákon át -  ameddig el nem készült az építmény. Szinte soha nem szedte szét, amit egyszer már összerakott, hanem a kész járművekkel, figurákkal, épületekkel játszott. Zsófi pont az ellenkezőjét csinálta: nem igazán érdekelte az útmutató, inkább nekiállt felfedezi, mi mindent lehet építeni az építőelemekből. Ő inkább szabadjára engedte a fantáziáját, és a kreativitását élte ki a legózásban. Volt, hogy az összerakott dolgokból színházi előadást rögtönöztek, és órákon át hangosan kacagva szórakoztatták egymást. Még nem találtuk ki, mi legyen a sorsa a sok-sok játéknak, de biztos nem fogjuk a leendő unokáknak őrizgetni! ;)

Az itthoni rámolással lassan és nehezen haladunk, mert mindig valami újabb emlékre bukkanunk. Ilyenkor megáll az idő, újra és újra megelevenednek a múlt szép emlékei.

2016. március 12.

Délelőtt kimentem a temetőbe, hogy készítsek pár fényképet a sírról, és összegyűjtsem a szalagokat.
Pont, amikor odaértem, akkor bújt elő a felhők mögül kb. öt percre a nap.
Ádi mindig is nagyon szerette a matematikát, ezen belül is a számolást. Mindig mindent számon tartott, összeadott, amit csak lehetett. Leginkább a számolást igénylő játékokban lelte örömét.
Ennek emlékére elhatároztam, hogy megszámolom, hány szál fehér rózsát helyeztetek el a sírján. Engem is meglepett a végeredmény, mert 270db-ot számoltam meg! Ezen felül még volt 10db szegfű és két csokor tulipán is. ;) Egészen biztos, hogy többen voltunk, mint 300 fő!
Nagyon örülünk, hogy ilyen sokan ott tudtatok lenni velünk ezen a péntek délutánon - sokat jelentett az egész családnak.

Szívecske <3