Zentai Ádám: 2014. december 13.

Legelőször is azt az információt osztanám meg, hogy Ádi jól van.
Írok pár sort a kezeléséről.
Genetikai vizsgálatok még zajlanak, de ez már csak a leukémia pontos alfajának meghatározását szolgálja. A legsúlyosabbat sikerült a legelején kizárni, a maradék ugyanazt a kezelést igényli. Egyik kezelőorvosa úgy fogalmazott, hogy "kiírtjuk a csontvelőt". Így már érthető, miért a steril környezet, sok szigorú előírás.
A hematológiai osztályon kaptunk egy pici szobát, amelyben épphogy elfér két ágy, egy szék és két kis polcos szekrény.

Utcai ruhában be sem szabad lépni! Át kell öltözni, és csak váltóruhában lehet a szobában tartózkodni. 24h-ban a szülők vannak a gyerek mellett, ők látják el, a nővérek csak az orvosi kezelést végzik. Szegényeknek így sincs egy perc nyugta sem, sajnos annyi gyerek van most az osztályon. A szobát elhagynunk csak szájmaszkban és köpenyben lehet és a kezelést végző személyzet is ugyanígy beöltözve tartózkodhat a helyiségben. A kezelések alatt nagyon gyenge a gyerekek immunrendszere, és a legkisebb fertőzés veszélyét is el kell kerülni.
Ádi első kezelése három napja kezdődött, és nyolc napig tart. Minden második nap kap kemoterápiás készítményeket (olykor többet is egyszerre), a többi nap "pihenőnap". Jól bírja, eddig hőemelkedéssel és különösebb mellékhatások nélkül vészelte át a dolgot. Éjjel-nappal folyamatosan csöpög valamilyen infúzió, a folyadékot is onnan kapja. Sajnos ami bemegy az ki is jön, ezért legfeljebb óránként pisiltetni kell. Egész nap ágyban üldögél vagy fekszik. Jó a közérzete, és jókedvű. Sokat társasjátékozunk, kártyázunk, ezen kívül tévézik vagy a most kapott kis számítógépén játszik. Nincs étvágya, keveset is eszik - jószerivel csak kekszet - de van ereje. Pont tegnap járt nála egy gyógytornász hallgató, és nagyon élvezte a mozgást. Amikor gumikötél húzásra került a sor, majdnem el is rántotta a leányzót! ;)
Mi kicsit már elfáradtunk Mónival. Nagyon együtt tudok érezni a kismamákkal, akik a pici baba gondozása miatt alig tudnak aludni valamit. Nekünk a másfél óra már ajándék. Két napot én éjszakáztam, most Móni van Ádival, én meg hazajöttem pihenni. Egymással csak telefonon beszélgetünk, személyesen is csak pár szót tudunk váltani. Mivel mindig váltjuk egymást, az átöltözés miatt megölelni sem tudtam már napok óta. Ezzel együtt jól vagyunk, egyelőre jól viseljük a körülményeket. Móni intézi az iskolás ügyeit, meg a karácsonyi előkészületeket, én bent tudok laptopon dolgozni. Szépen haladnak a dolgok, sok mindent így is sikerült már elintéznünk.