Mikulás napjának délutánján
végre megtudtuk, hogy Ádinak egy ritka betegsége, akut mieloid
leukémiája (AML) van. Hogy ezen belül melyik csoportba tartozóról is van
szó, azt még vizsgálják. Amíg nem tudják kizárni, hogy nem a
legsúlyosabb kezdeti szövődményekkel járó M3-as csoportba
tartózóról van-e szó, a
biztonság kedvéért Ádit egy átmeneti időszakra az intenzív
osztályon helyezik el.
Jól
van, jókedvű, jó a közérzete, csak Zsófit hiányolja de nagyon. Korához
képest okos, éretten gondolkodó fiú, elmagyarázták neki, mi a betegsége,
és hogyan tudják meggyógyítani. Az első sokkon túl - "akkor most lehet,
hogy itt ért véget nekem a történet? - kérdezte sírva" hamar
megvigasztalódott, és minden erejével a gyógyulásra koncentrál.
Imádkoztunk vele is, és nagy hittel néz a rá váró megpróbáltatásokra.
Zsófi tegnap már kisírta magát Cila Nagyival, most már ő bátorít minket.
Mi is jól vagyunk Mónival, bár elég hullámzó érzelmekkel éljük meg ezt
a pár napot. Néha teljes békességünk van, néha meg csak úgy, a
legváratlanabb pillanatokban lábad könnybe a szemünk. Istenbe vetett, feltétel nélküli
bizalmunk töretlen. Bárhogy is lesz, tudjuk, Ádinak az a legjobb. Persze mindannyian azt szeretnénk, hogy meggyógyuljon!
Még
sok mindent meg kell beszélnünk Mónival, megszervezni az életünket erre
az időszakra. Jó csapat vagyunk, mindenben számíthatunk egymásra, Zsófira és a családra. És persze legfőképpen Istenre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése