A vérkép egyelőre nem változik, még időre van szükség a növekedés beindulásához. Ádi jól érzi magát, de már egyre jobban vágyik haza. Okos fiú, megértette, hogy ez a pár hét már tényleg nem a világ, ezt még bizony ki kell bírni. És mennyivel jobb, ha ez az időszak is tevékenyen telik - tanulással, játékkal! ;) Ádihoz hasonlóan mi is nagyon várjuk már Mónival, hogy végre együtt lehessünk otthon. Az elmúlt hónapokban nagyon nem tudtunk haladni semmivel, pedig ezer dolgunk lenne a ház körül is. A kert és a terasz romokban, a földszintet érintő munkák is csúsznak. De mindezt nem bánom, mert most Ádi gyógyulása a legfontosabb. Ezt a kiesett fél évet lehet pótolni!
Ha minden jól megy, a kezelés végeztével - leghamarabb egy hónap múlva - kiveszik a kanült, és akkor tényleg kitör a szabadság! Végre megint szabadon lehet mozogni, fürdeni. Ádi már a nyaralást tervezgeti - ebben is most kell lépnünk, ha szállást akarunk foglalni. Két éve Miskolc környékén nagyon jól éreztük magunkat, könnyen lehet, hogy visszatérünk a korábbi élményeink helyszínére! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése