Nagyot aludt Ádi, 8 óra után jelentette csak ki, hogy: "Na, akkor kezdődjön a nap!" :)
A légzése rendben volt éjszaka, figyeltem a maszkot, hogy ne csússzon félre. A monitort már két napja lekapcsolták, hogy ne azt nézze folyton. Vérnyomásméréskor ellenőrzik a vér oxigén szintjét is - eddig mindig 99-100% volt. Amikor Ádi leveszi a maszkot, mondjuk evés idejére, akkor sem történik semmi különös, simán kap levegőt arra az időre. Az ágyból nem kel fel, ott tölti az egész napot. Már nagyon várja a hétfőt, hogy hazaköltözhessen végre! Persze ehhez komoly rendezkedést kell végrehajtanunk a nappaliban. Az egyik fotelt felvisszük az emeletre, helyette lehozzuk Ádi ágyát. Így nem kell lépcsőznie, és mindig mellette lehetek éjszakánként, ha bármire szüksége van.
Délután Móni lemosdatta - persze azt is az ágyban. Utána még játszottunk egyet, aztán elköszöntem tőlük. Szombaton én leszek vele egész nap, és éjszakát is együtt töltjük. Addig Móni elrendezi az itthoni dolgokat. Vasárnap csere, Mónival lesznek együtt, én meg befejezem, amit még kell idehaza. Este még bemegyek hozzájuk, és hazahozom csomagok nagy részét. Hétfőn, remélem, időben megjön az oxigén palack, és a mentőautós hazautat is le tudják szervezni. Emiatt kár lenne még egy napot bent tölteni.
Szörnyű ezzel szembenézni, de valahol már mindannyian érezzük, hogy ha valami csoda nem történik, akkor csupán hetei lehetnek hátra Ádinak. Amit még szeretnénk, azt ebben az időszakban kell véghezvinnünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése