Végül jót aludtunk Ádival. Szépen vette a levegőt, nyugodtan lélegzett. Az oxigénszint is rendben volt, bejött a háton fekvés - így a legjobb a maszk helyzete, nem tud elmozdulni a szájáról. Én is lefeküdtem 23h körül, tudván, hogy úgyis óránként fel kell kelnünk. Végül voltak hosszabb, másfél órás szünetek is. ;) A takarító néni is csak hét óra után jött, így kaptunk még egy kis pihenő időt.
Megint ment a játék, amíg Móni meg nem érkezett. Ma ő vigyázott Ádira, eset még bejöttem hozzájuk kicsit játszani, meg hogy hazavigyem a csomagok nagy részét. Nagyon bízunk benne, hogy hétfőn végre hazaengedik Ádit a kórházból. Sok mindennek kell addig még történnie, de hisszük, hogy minden megvalósulhat időben. Szerintem rég nem vártuk ennyire, hogy hazamehessünk... Már mindannyian csak erre tudunk gondolni, hogy végre otthon, békében, nyugalomban lenni! Az esti viziten a doktornő megjegyezte, hogy Ádi jobban néz ki, mint pár napja - neki legyen igaza! ;)
Az imaházban a ma délelőtti istentisztelet végén felolvasták Ádi bizonyságtételét, és felvették a gyülekezet tagságába. A bemerítése jövő vasárnap (7-én) lenne, de még ne tudjuk, mi és hogyan fog történni. Sok a kérdés addig, de hisszük, hogy mindent meg lehet oldani. A délelőtti istentisztelet után két teremben is kamerákat állítottak fel a fiatalok azok részére, akik valamilyen üzenettel szerettek volna kedveskedni Ádinak. Este már meg is kaptuk az vágott összeállítást - ez úton is köszönjük mindenkinek a szerető, kedves, bátorító szavakat, igeverseket, imádságokat! Ádinak nagyon nagy szüksége van minderre! Mi már láthattuk, ő még nem tudta megnézni, de reméljük, hétfőn sor kerülhet rá. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése