2014. december 24.

Karácsonyi ajándékként reggelre Ádi megéhezett! Juti mamától tegnap kaptam egy vaniliás "pudingot" - valójában a Nutrica Nutridrink tápszeréről van szó, ami szívószállal fogyasztható. Nagyon izlett Ádinak, a felét már meg is ette két részletben. Napi egy ilyen itóka elfogyasztása már ad elég erőt neki, és jót tesz a gyomrának is, hogy nem üres. Kicsit még számítógépezni is volt kedve meg ereje.

Nemsokára megérkezett Móni is, hogy együtt tölthessük a Karácsonyt. Délutánra Ádi a gyógyszerek hatására elálmosodott, szinte végig csak aludt. Amikor felébredt, akkor is nagyon bágyadt volt. Míg kimentem vele a mosdóba, az angyalok meghozták az ajándékokat is, és odatették a pici karácsonyfa köré. ;) Visszaérve örömmel láttuk a meglepetést! El is kezdtük a kis karácsonyi ünnepségünket. Meghallgattunk és közösen is énekeltünk pár dalt, majd Móni elolvasta a karácsonyi történetet a Bibliából. Együtt imádkoztunk Ádival, és jó volt hallani, hogy milyen hálás tud lenni mindenért még ilyen állapotban is. Persze elmondta azt is, hogy nagyon szeretne meggyógyulni! A végén sorra kibontotta az ajándékokat. Volt is öröm! A nagyobb játékait bölcsen hazaküldte velem, mondván, majd otthon játszik velük, ha hazamehet. A kirakót, a plüssállatkát meg a focis könyvet bent tartotta.
Nem ilyen Karácsonyra számítottunk, de mégis boldogan, békességgel a szívünkben tudtunk ünnepelni. Ünnepi asztal és vacsora helyett az ágyban ülve falatoztunk, szép ruha helyett melegítőben és pólóban. Lehet, nem a legideálisabb, és álomszerű körülmények között, de szeretettel a szívünkben. Amikor együtt énekeltünk, nem mondom, hogy nem környékezett néha a sírás, de így van ez rendjén. Tudjuk, most ez feladatunk, ebben kell helytállnunk Isten segítségével! Nélküle biztosan nem tudnánk végigcsinálni, de az Ő erejével bármire készek vagyunk.