Akik jó hírekre számítanak, azokat sajnos le kell, hogy törjem, mert baj van. Hogy mekkora, azt még pontosan mi sem tudjuk. Ádiéknak a kórházban nehéz éjszakája volt: egész éjjel nagyon fájt a feje és hányinger kínozta. Sokféle gyógyszert kapott, melynek eredményeképpen szombat délután hazajöhetett. Nagyon vágyott már az otthonára, Zsófira, mi is örültünk, hogy velünk lehet. Az öröm nem tartott sokáig, mert este kezdődött minden elölről: a fejfájás, hányinger. Egész éjjel alig aludtunk valamit. Ádival leköltöztünk a nappaliba, és a kihúzhatós ágyon próbáltunk aludni - kevés sikerrel. Szegénynek iszonyatosan fájt a feje, sírt a fájdalomtól. Kapott fájdalomcsillapítót, de nem használt neki.
Reggel összepakoltunk, és bevittük a kórházba. Mire odaértünk, már kerekesszékkel kellett bevinni, mert jártányi ereje sem maradt. Szerencsére pont az egyik kezelőorvosunk volt az ügyeletes, így nem kellett sokat magyarázkodni. Egy alapos vizsgálat után ki is írta Ádit soron kívüli MR vizsgálatra. Ádi kapott infúziókat, melyektől jobban lett. A vizsgálat után a doktornő röviden elmondta, hogy "eltérést találtak", ott, ahol Ádi fájlalta a fejét, de bővebb felvilágosítást nem tudott adni. A klinikára visszatérve a kezelőorvosunk - egyelőre a lelet ismeretében - tájékoztatott bennünket a lehetséges fejleményekről. Pontosan még nem lehet tudni, milyen faja "eltérésről" van szó. Lehet medulloblastóma - amivel két és fél évesen műtötték Ádit, vagy egy jóindulatú daganat - vagy valami, amit még ők sem tudnak... A daganat a halántéklebeny közelében található, akár egyben is ki lehet szedni, ha úgy döntenek. Ádinak délutánra teljesen jó lett az állapota, kifejezetten jókedvű volt - még evett is. Kora este mentőautóval átszállították az Amerikai úti idegsebészetre, ahol várhatóan egy hetet fog tölteni. Az osztályt időközben felújították, teljesen más hangulata van, mint hat-nyolc éve volt. Ádira hétfőn vizsgálatok várnak, kedden előreláthatólag mintát vesznek a daganatból, amit szövettanra küldenek. Az esetleges műtétről is akkor döntenek. A délutáni csendes pihenő kivételével szinte egész nap Ádival lehetünk az osztályon. Nem zuhant össze, amikor megbeszéltük vele a fejleményeket, meglepően pozitívan állt mindenhez... Ami bennünket illet Mónival, a mai nap után ránk fér egy kiadós alvás!
Lefekvés előtt még hármasban Zsófival beszélgettünk, imádkoztunk - sokszor könnyek között. Nagy örömünkre éretten kezeli az egész helyzetet, büszkék vagyunk rá a hozzáállásáért és a szeretetéért. Jó volt egymást megölelni, vigasztalni.
 |
| Még a Tűzoltó utcában - jókedvűen |
 |
| kötelező fürdetés után |
 |
| ...már az Amerikai úton, a kapott pizsiben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése