2016. január 4.

Reggel mire megérkeztem Ádihoz, már túl volt a reggeli sétán (súlymérés, vérnyomás mérés). Jól aludt éjszaka, egyszer sem ébredt fel! Reggel elkérte a nővérkétől a pudingját, aztán a második kanálnál jött rá, hogy még nem vette be a reggeli gyógyszereit. Így amikor az ágyban ülve megpillantottam, éppen a mobilján figyelte az idő múlását. Pontosan tudja, hogy fél órával a gyógyszer előtt, és fél órával utána sem szabad enni! Legalább ő képben van! ;) Teljesen jól érezte magát, így megint folytattuk a LEGO Hobbit-os kalandozásunkat. Szinte egész délelőtt játszottunk, majd a doktor úr hívatott, és közölte, hogy délben haza is engednek bennünket! Elláttak gyógyszerrel, összepakoltam mindent, és útnak indultunk. Kicsit aggódtam amiatt, hogyan fog Ádi eljutni a kijáratig - hosszú folyosókon át kanyarog az út, ami rövidnek semmiképpen sem nevezhető. Gondoltam, majd leültetem a fiatalurat az első padnál, kiviszem a csomagokat az autóhoz, és visszajövök érte a gurulós székkel. Erre ő megállás nélkül, egy szuszra végigsétált a kijáratig, majd közölte, hogy nem is dobog a szíve, mert megerősödött. Én meg csak néztem, mint a moziban, hogy ez meg miként lehetséges... De már nem lepődöm meg semmin! ;)
Hazaúton pont be tudtunk ugrani Anyáért (Moncsi) a sulihoz, úgyhogy megint sikerült meglepnünk, és együtt hazajönnünk. Nagy volt az öröm! A délután is jót telt, az elmaradhatatlan Gazdálkodj okosannal ért véget a játék.