Ádi: "-Szia Apa! Van egy jó hírem! (hatásszünet) Képzeld, holnap mehetek haza!"
A trombocita még mindig nem az igazi, de azt mondták, emiatt ne kelljen bent maradni. Rátöltenek, és majd pár nap múlva néznek egy vérképet.
Iszonyatos gyorsasággal repül az idő. Most eszméltem rá, hogy már majdnem negyed év eltelt ebből az évből! Azon kívül, hogy Ádi majdnem az egész időt kórházban töltötte, nem igazán történt semmi fontos. Na jó, közben 40 éves lettem. Ez nagy dolog lenne amúgy, hiszen jelentős mérföldkő az ember éltében. Sajnos a nagy ünneplés, meglepetés parti - ahogyan azt Móni tervezte - ezúttal elmaradt. Jelenleg ennél csak fontosabb dolgunk van az életben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése