Sejtésünk beigazológott: mégsem volt olyan sürgős éjjel bevinni Ádit, mivel nem csináltak vele semmit. Szépen aludt reggelig. Még jó, hogy Móni kényelmesen, itthon töltötte az éjszakát! Az éjfél utáni fekvés miatt a reggeli 5 órás ébresztő nem esett jól, lévén én fél hétkor szoktam kelni. Móni hatra sietett a kórházba Ádihoz.
Reggel rutin vérvételt csináltak, és nem igazán volt tiszta az ügyeletes orvos számára sem, hogy sor kerül-e a 10 órára kitűzött műtétre, vagy elhalasztják.
Végül fél tizenkettő fele megműtötték Ádit. Mivel a korában beültetett kanül kicsúszott pár centimétert a helyéről, mindenképpen ki kellett cserélni. Egy óra múlva hozták csak vissza Ádit, sokáig tartott, mire felébredt az altatásból.
Sajnos az osztályon telt ház van, rajtunk kívül van még egy kisbaba, aki elkülönítőre vár. Egy Ádi korabeli kisfiú három napja van bent, ők kerültek abba a szobába, ahol korábban voltunk. Ádit egyelőre a 7-es kórtetemben helyezték el, az ajtó mellett, ötödmagával. Nem örülünk neki, mert ott nem olyan szigorúak a higiéniai szabályok, mint egy elkülönítőben. A gyerekek, szülők is maszk nélkül mászkálnak, köhögnek, orruk folyik stb. Tiszta rémálom! Remélem, hogy nem sokat kell ott időznünk. Ha a kezelés miatt elkezd romlani a vérképe, nem maradhatunk ott, mert még összeszed valami vírust is!
Ádi most csak pihen, a sok kötés miatt felülni sem szabad neki egyelőre. Délután megyek be hozzá, hogy Móni hazajöhessen egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése