Délelőtt bevittem Ádit a kórházba egy vérvételre. Jók lettek az eredményei, csak sokat kellett várakozni, amit nehezen viselt. Hétfőn folytatódik a kezelése. Egy műtét során meg akarják igazítani az elmozdult portját is. Ha nem sikerül, arra is készen állnak, hogy egy újat ültessenek be a régi helyére.
Ádi pár napja fájlalta a hátát. Főleg az egy helyben ülésben fáradt el. Móni bekente hagyományos, ízületi fájdalmakra való kenőccsel, ami segített is, most már nem panaszkodik hátfájásra.
A torkát is fájlalta, bár semmit nem láttam, amikor belenéztem a szájába. Mára az is elmúlt.
A tanulással nem úgy haladt, ahogy szerettük volna, inkább sokat pihent. Ma azért sikerült bemásolni pár oldalt az irodalom füzetébe. Matekozni majd később fogunk, főleg nyáron tervezzük behozni a lemaradást.
Este fél tízkor hívott az ügyeletes orvos, hogy mostanra van meg az összes lelet, és a gyulladás érték és a vérnyomás egy kicsit magas lett, ezért kérte, hogy menjünk be Ádival a kórházba. Nem jó hír, mert Ádi már aludt, de így a biztonságosabb. Nem volt egyszerű felébreszteni, mondhatni, nem lelkesedett túlságosan az ötletért, hogy most felöltözünk, és bemegyünk a kórházba. De aztán nem ellenkezett. Móni még este összepakolt mindent, így egy órán belül már bent is voltunk a kórházban. Szabad elkülönítő híján a 7-es, sokágyas kórteremben kaptunk egy szabad ágyat. Ádi ügyes nagyfiú, aki már egyedül is tud aludni. Szépen elrendeztünk neki mindent az ágya körül, elbúcsúztunk tőle azzal, hogy Móni reggel hatra megy be hozzá. Éjszaka nem kap semmit, szóval nem lett volna létkérdés behozni, de megértem az ügyeletes orvos felelősségét, hogy végül ezt kérte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése