Megjött a csontvelő vizsgálat eredménye: 0,00%! Vagyis nem mutathatóak ki rossz sejtek a csontvelőben sem! Lehet hálát adni, de ez sajnos még nem jelenti a gyógyulást. Viszont Ádi továbbra is jól van, és ez sokat segít neki, hogy megbirkózzon a szervezete a szerek mellékhatásaival.
Ádinak fárasztó délelőttje volt. Alaposan megtornásztatta két gyógytornász néni is! Járt még nála a lufihajtogatós bohóc doktor néni, és benézett hozzá három ötödéves orvostan hallgató hölgy is. (Micsoda hölgykoszorú! :) ) Móni azért felvetette velük a szájmaszkot - ha már elfelejtették - és utána már meg is vizsgálhatták Ádit, aki délben egy jót aludt.
Az elkülönítőbe történő visszaköltözés még várat magára, mivel sajnos belázasodott a fiatalember, aki jelenleg édesanyjával lakja a szobát. Remélem, hamarosan jobban lesz, mert itt minden szempontból sokkal rosszabbak a körülmények. Móni egy békebeli összecsukható ágyon töltötte az éjszakát Ádi mellett. Állítólag csak az fér be ide a sarokba, a kis kuckóba, Ádi ágya mellé. Az ágydeszkák celluxszal vannak a kerethez rögzítve, úgyhogy az egész tákolmányról lerí, hogy bizony nem az örökkévalóságnak készült. Móni alig mert mozdulni rajta, nehogy elengedjen a ragasztás, és ő meg a földön kössön ki a törött deszkák között.
Egy élmény lehetett! Ha még pár napig itt lesznek, veszünk ajándékba egy új ágyat - legalább a sorstársaink egy picit jobb körülmények között pihenhetnek majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése