Éjszaka Ádi megint belázasodott, 39,2°C-t mértek nála. Infúziós lázcsillapítót kapott.
Sajnos a portjából nem tudnak vért venni, valami elmozdult a vénában és szívásnál elzáródik. Majd magától a helyére kerül, mondták. Ezért hagyományos úton kellett vért venni, ami nem volt könnyű, mivel nehéz megtalálni a jó vénákat. Ádi hősiesen viselte a hosszas szurkálást, de a harmadik körnél már nagyon fájt neki. Megtudtuk, hogy egy ~2,5-4 millió forintos vénaszkenner nagyon sokat tudna segíteni a gyerekek kezelésében, sok felesleges szenvedéstől tudná őket megszabadítani. Az alábbi cikkben olvashatjátok, pontosan miről van szó:
http://www.weborvos.hu/regionalis_hirek/venaszkennert_adtak_at_a_bajcsy/220658/
Mindenképpen szeretnénk egy ilyent szerezni a kórháznak! ;) Ha van ötletetek, kihez tudnunk fordulni (akár adományokból megvásárolni, akár kiemelkedően közhasznú alapítványokon keresztül megszerezni) azt megköszönjük! :)
Zsófikám brillírozott ma délelőtt a szóbeli felvételin! :) A vizsgabizottság fele sajnos lebetegedett, így volt egy kis csúszás, de igyekeztek pörgetni a beszélgetéseket, hogy ne kelljen sokat várni. Örülök, hogy ott lehettem vele, és bátoríthattam, mielőtt szólították. "Csak mosolyogj, és légy önmagad!"-mondtam neki. Hát bejött! :D Az izgalom természetes ilyenkor, de Zsófi jól szokott kijönni ezekből a helyzetekből - belőle a jót szokta kihozni egy-egy éles helyzet. Magyarból, amikor megtudták tőle, hogy nem csak olvas, de saját novellákat is szokott írni, nem is kérdezték a húzott tételből, anélkül is megkapta a maximális pontszámot. Matekból volt ugyan egy feladat, amit nem tudott, de hagyta magát rávezetni a megoldásra, úgyhogy a matek pontszám miatt sem aggódunk nagyon.
Úgy vagyunk vele, ha ott a helye, és a gimi a javára válik, akkor vegyék csak fel nyugodtan. Ha nem jön össze, akkor sincs semmi, majd nyolcadik után választ valami jó gimit. Kedvesek, jó fejek voltak a felvételiztető tanárok. Remélem, hogy a következő hat év során nem ölik ki a fantáziát, kreativitást a gyerekekből, amire olyan nagy szükségük van, hogy boldogulni tudjanak a mai világban! ;)
Szia Csabi!
VálaszTörlésPontosan melyik kórházról van szó?
Egy nagyon kedves volt kolléganőm anyukájának van egy alapítványa, 2005 óta működnek, főleg gyermekegészségügyi intézményeknek gyűjtenek célzottan adományokat. Nagyértékű, a TB által részben vagy egyáltalán nem támogatott eszközökre gyűjtenek, jónéhány eszközt sikerült is már beszerezniük az elmúlt években. Rákérdeznék, hogy van-e már kapcsolatuk ezzel a kórházzal.
Remény Gyermekeinkért Közhasznú Alapítványról van szó, gyakorlatilag ketten végzik a tényleges munkát, és a minimális létszám miatt anno engem kértek fel arra, hogy alapítóként adjam a nevem nekik (mivel a szabályok szerint az alapító nem viselhet más tisztséget az alapítványban, márpedig a működéshez kellett verbuválni még kuratóriumi elnököt, felügyelőbizottsági tagot, stb.).
Szóval szívesen rákérdeznék, van-e, volt-e vagy tervezhető-e a közeljövőben kapcsolatunk ezzel a kórházzal, akár egy vénaszkenner beszerzése ügyében. Előre nem ígérek semmit (nagyon alacsony költségvetésű, kicsi, ámde annál lelkesebb tevékenységű az alapítvány), de hátha csak egy triggerre van szükség :-)
Nektek továbbra is nagyon sok erőt, kitartást kívánok és áldást kérek ahhoz, hogy a megfelelő döntést tudjátok meghozni és Ádi mihamarabb teljesen felépüljön! Zsófinak pedig gratulálok a szép szerepléshez! Ez nyolcadikos korban sem könnyű, hát még korábban!
Üdv,
Laci
Kedves Csaba!
VálaszTörlésÉn a Napfény Alapítványnak szoktam rendszeresen adományozni. Róluk tudom, hogy gyermekkorházaknak és közvetlenül gyermekeknek is segítenek. Levelet szoktam kapni tőlük, amiben leírják mikre költötték a befizetett pénzeket. Szerintem őket érdemes megkeresni,
Üdv: Sáth Beáta
(Szabó-Sándor Bogi anya)