Sajnos az éjszaka folyamán Ádi belázasodott, ezért hajnali 4 óra tájban be kellett őket vinnem a kórházba. Ott vettek tőle vért, megröntgenezték, ultrahangozták. Délután aludt egy jót.
Este Erdélyi doktor Úr beszélgetésre invitált, melynek fő témája Ádi csontvelő transzplantációja volt. Az orvosok úgy látják, a kockázatok ellenére is nagyobb eséllyel gyógyulhat meg, ha sor kerül erre a nehéz és veszélyes beavatkozásra. Nem fogják erőltetni, szabadon dönthetünk. A donor keresésére megadtam az engedélyt, ez még nem kötelez bennünket semmire. Hogy tovább lépünk-e, azt még alaposan mérlegelnünk kell. Egyelőre nem tudnánk nyugodt szívvel igent mondani, még gondolkodunk, imádkozunk. Elmeséltem Ádinak is, mi a lényege az egésznek, és hogy mi mivel jár. Megértette a lényegét, így már nem fél annyira tőle. Ettől függetlenül nem is lelkesedik a gondolatért, hogy egy új immunrendszert kapjon, amit nulláról kell felépíteni. Ezt meg tudom érteni. Nem tudhatjuk, hogy a kezelések elpusztítják-e az összes rossz sejtet vagy sem. Ha akár csak egy is (!) marad, újra elszaporodva kiújulhat a betegség. Már a 2. kör után túl vagyunk azon a határon, amire a gépi számolás képes, vagyis már nem tudnak rossz sejtet kimutatni. Ettől függetlenül még bőven maradhatott mindenhol a szervezetében, melyeket a további kezelésekkel próbálnak elpusztítani.
Zsófikám csütörtökön 11:45-kor szóbelizik a hatosztályos gimnáziumban. Elkísérem, hogy ott lehessek vele a nagy megmérettetésen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése