"Képzeld, Apa, azt mondta a doktornéni, kilenc napig otthon lehetek!" :D
Ezzel a hírrel fogadott Ádi, amikor telefonon beszéltünk. Az orvosok - velünk egyetértésben - úgy látták, szüksége van egy hét pihenőre, hogy összeszedje magát. Az biztos, hogy jót tesz neki az otthonában, családi körben töltött idő.
Móninak sikerült beszélnie Kovács doktor úrral Ádi állapotáról, és megtudnia, milyen lehetőségekkel számolnak a jövőre nézve az orvosok. A doktor úr őszintén elmondta, hogy Ádi különleges eset (egy különös mutáció van a rákos sejtekben), és az első kör után nem számítottak rá, hogy ilyen hatásos lesz a kezelés. Őket is meglepte az eredmény! A nehézséget esetében inkább az jelenti, hogy nehezen viseli a kemoterápiát a sok mellékhatás miatt, és bizonyos bevált gyógyszereket egyáltalán nem is adhatnak neki. A veséjére is vigyázni kell, nehogy károsodjon.
Az orvosok nem ragaszkodnak mereven az előírt kezelési protokollokhoz, menet közben a beteg állapotától függően módosítják azt. Azzal mindenki egyetért, hogy a legjobb dolog egy sikeres csontvelő transzplantáció lenne Ádi számára. Ez biztosíthatná a teljes gyógyulást, és akár a boldog nyugdíjaskor megélését is. Viszont erre csak akkor kerülne sor, ha tökéletes donort találnának, mivel a sikertelen transzplantáció után sokkal rosszabb esélyekkel indul neki mindenki az új kezelésnek. Ha Ádi ilyen jól fog reagálni a további kemoterápiás kezelésekre is, és sikerül ezzel nulla közelébe szorítani a beteg sejtek számát, akkor nem erőltetik a transzplantációt. Annál is inkább, hogy Ádi jelenlegi fizikai állapota ezt a negyedik kezelés után biztosan nem tenné lehetővé.
Nagy öröm volt hallani a biztató híreket, végre tisztában lenni a tényekkel és a lehetőségekkel. Jó látni, hogy milyen jó az orvosok hozzáállása is a gyerekekhez! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése