Sajnos az öröm nem tartott sokáig, mert éjszakára újra 5-ös fokozatra kellett kapcsolni az oxigént.
Ádinak ma rossz napja volt, mert folyamatosan fájt valamije. Leginkább a hátát fájlalja. Az izmai folyamatosan épülnek le, nem csak a combján, hanem a gerince környékén is, ezért nem tudja magát rendesen megtartani, és fáj a háta. Kapott rá 8 óránként adható fájdalomcsillapítót, de rövidesen át kell állni a folyamatos fájdalomcsillapításra. Délelőtt, amikor mindene fájt, szomorúan mondta Móninak: "úgy érzem, hogy a testem kezdi feladni".
Nagyon nehéz nekünk szülőknek látni azt, ahogyan leépül. Mintha a szívünket hasogatnák... Van, amikor nem érzi a bal oldalát. A bal kezét már alig használja. Éjszaka amikor inni kért, a pohár helyett egy másik szót használt... Napközben is többször pihen, van, hogy a fájdalomcsillapító hatására el is bóbiskol egy kicsit. Az esti kártyázás is egyre nehezebben megy neki - de azért még el tud verni! ;) Bárcsak tudnánk neki segíteni, hogy jobban érezze magát!
Este megint moziztunk. A film főhőse Cody, az aranyos kis robotgyerek Ádi nagy kedvence. Filmnézés alatt megint 4-es fokozaton folyhatott zavartalanul az oxigén, de éjszakára kellett az 5-ös.
A maszkot nehéz úgy illeszteni az arcára, hogy az orrán és a száján is egyformán jól tudjon levegőt venni. Valahol mindig eláll egy kicsit, sokat igazgatja magának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése