2016. február 9.

Ádi reggel fejfájásra ébredt. Megtettük a szükséges lépéseket, így sikerült is hamar elmulasztani. Éjszaka rosszul aludt, ezt a reggeli órákban bepótolta. Az oxigén szint is össze-vissza ugrált éjszaka, így inkább 6-os fokozatra kapcsoltuk az utánpótlást. Sikerült megrendelni a szerdai oxigén szállítást is, már csak a körzeti orvossal kell megíratni a halom receptet. Az oxigén is olyan, mint a gyógyszer, tartályonként kell felíratni...
Délután egy óra után nem sokkal meglátogatta Ádit az osztálya, a 4. a. Nem jöttek be, csupán a terasz ajtaját nyitottuk ki nekik, azon keresztül tudtak integetni egymásnak. Sok-sok meglepetést is hoztak Ádinak - édességet, rajzokat, pár kedves sort. Még a konyhás nénik is küldtek a kis "Vércséjüknek" egy szakács babát. :D (Azért hívják vércsének, mert rendszerint csak a húst ette ki az ételből.) Nagy volt az öröm! Nagyon sok szeretetet kaptunk ezen a látogatáson keresztül is. Ádi bontogatta az ajándékokat. Minden üdvözlőlapot fel kellett neki olvasnom. "Jaj, de aranyos" - leggyakrabban így kommentálta a hallottakat. ;) Sokan emlegették a két évvel ezelőtti bátorságpróbát, ahol Ádi emlékezetesen bátran viselkedett, és nem ijedt meg semmitől. Utaltak még a jó beszélgetéseikre, a humorára, és hogy mennyire hiányzik mindenkinek. Gyógyulást kívántak neki, és szeretnék mihamarabb viszontlátni az iskola falai között...