2016. február 20., szombat

2016. február 20.

Jól aludtunk az éjszaka. Délelőtt Ádi bevállalt egy Gazdálkodj okosant, de félbe kellett szakítanunk a játékot, mert félidőnél elfáradt. Megebédeltettem, bekenegettem, megmasszíroztam a lábait, majd pihenésképpen felajánlottam neki, hogy olvasok a Bibliából. János evangéliumára esett a választásom. Pár napja van egy ilyen gondolatom, hogy ezekkel az igékkel kell őt bátorítanom. Boldogan hallgatta, néha nekem csuklott el a hangom egy-egy résznél. Annyira érdeklik a bibliai történetek, hogy egészen a 10. fejezetig eljutottunk, és akkor is én mondtam, hogy most már aludjon egy kicsit. Pontosan emlékszik mindenre, és érti is, amit olvasunk! Keresek neki dalokat, énekeket, mert nagyon szeret zenét hallgatni és énekelni. Ez is vidámabbá teszi a mindennapjait, meg a mienkét is! ;)
A délutáni szunyókálás után kérésére befejeztük a Gazdálkodj okosant. Ismét szerencséje volt, pár perc alatt megfordította a játék állását és meg is nyerte azt. Játszottunk még kártyajátékokat is, és este egészen a 17. fejezetig jutottunk el a János evangéliumában. Nekem is jó volt újra olvasni, nagyon sok vigasztalást, bátorítást kaptam belőle, és hiszem, hogy Ádi is. Közben is jókat tudtunk beszélgetni vele. Néha én kérdezgettem, hogy leszűrjem, érti-e, amit olvasok, néha ő szólt közbe, vagy fejezett be egy-egy mondatot. ;) Megint elcsodálkoztam, hogy mennyire világos, és egyértelmű minden sor: Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy kicsoda Ő, és mi a küldetése, amiért a világra jött...
Ádi estére nagyon elfáradt, de még hősiesen bevett és megivott minden gyógyszert, mielőtt nyugovóra tért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése