2015. április 30.

Ádikám egyre jobban van, még a reggeli és esti injekciók sem lombozzák le. Az elkövetkezendő három napban sokat fogunk együtt játszani a családdal!

2015. április 28.

A reggeli vérvizsgálat eredménye: minden érték felfelé mozdult, jó a vérkép! A kanült egyelőre nem bántják, reméljük, kihúzza az 5. kör végéig, mikor is eltávolításra kerül. Legközelebb május 5-én várják Ádit nagy szeretettel a kórházba, addig itthon van!!! :D

2015. április 27.

Ádi nagyon jól érzi magát itthon!
Jó étvággyal eszik, rendesen fogynak a 2dl-es üdítők is. Gyógyszerei közül leállították az antibiotikum szedését, csak a legszükségesebb két tablettát kapja naponként.
Este egy remek társasjátékot próbáltunk ki családilag, amit még a Társasjátékok Ünnepén nyertünk tombolán. A címe: 8 perces királyság. Térképen játszható, igazi pörgős stratégia, sok izgalommal, taktikázással. Mondanom se kell, ki nyerte meg az első fordulót! ;) Ádi nagyon jól kombinál, nem sok esélyt ad másoknak a számítógépes stratégiai játékokban sem - nem unalmas vele játszani! :)

2015. április 26.

Mehetünk haza!
Doktor bácsi megvizsgálta Ádit, és nem talált semmi különöset, ami miatt tovább kellene a kórház vendégszeretetét élveznünk. A fehér vérsejt érték növekedett, a hemoglobin és trombocita két napja nem változik, de legalább nem is csökkent. Nagyon vártuk már ezt a pillanatot - főleg Ádi! :) Ez az első alkalom a négyből, amikor sikerült egy hónapon belül hazajutni úgy, hogy még csak láza sem volt az elmúlt hetekben! Legközelebb kedden kell visszamenni vizsgálatokra. Igazán hálásan vagyunk ezért mindannyian! :)
A délután vidáman telt. Egy kiadós ebéd után én aludtam egy jót, Móni édesanyjával beszélgetett, a gyerekek egymással játszottak. Ádinak az itthoni környezet egyből meghozta az étvágyát. A finom húsleves után este még bundás kenyeret is evett! Szépen iszik, nem féltjük a kiszáradástól ;)

2015. április 25.

Kutyus-cica-egér-nyúl LEGO - éhgyomorra! ;)

Reggel egy kis legózással kezdtük a napot. Pontosabban Ádinak odaadtam az új meglepetés legóját annak reményében, hátha még tudok aludni egy kicsit, amíg épít, de hát nem jött össze a dolog. :) Ő jól aludt éjszaka, egyszer ébredt csak fel.




 
Erről a képről az az ének jutott eszembe, hogy "A börtön ablakába soha nem süt be a nap". Szerencsére a mi kis lakosztályunk nem börtön, és reggel még a nap is besüt. Móni orgonája meg aztán különösen feldobja a látványt! ;)

Kész az új járműfejlesztés! ;)

Na, ki nyert már megint???

2015. április 24.

Mivel Ádit folyamatosan antibiotikumon tartották, mai napig nem lázasodott be! Ráadásul ma már egyértelműen megindult a védekező sejtek szaporodása, ezért vasárnap - ha addig be nem lázasodik - hazamehetünk!
Szombat hajnalban megkapja még a szokásos antibiotikum infúziót, és utána már nem is kötik vissza.

Ma és szombaton én alszom vele, és a terv szerint vasárnap együtt megyünk haza.
Este Chicken McNuggets-et rendelt a kis drága, vittem is neki. Boldogan befalatozott hármat!
Zoli nagypapa szülinapi gulyás levest küldött (ezúttal ő a szülinapos), ami szintén elfogyasztunk Ádival kettecskén a tiszteletére! ;)


Ma volt Kövesdi Bogi (14) temetése. Bár nem ismertem személyesen - Móni beszélgetett többször az édesanyjával - de mégis úgy éreztem, tartozunk ennyivel a családnak, hogy részt veszek ezen az alkalmon. Szomorú dolog, amikor ilyen fiatalon búcsúzik valaki a földi léttől, de hívőként, mint akik ismerik és szeretik Jézus Krisztust, nekik is jó reménységük van a folytatást illetően. Az egész szertartás ennek fényében zajlott, megható énekekkel, bátorító szavakkal búcsúztak a kislánytól. Útban a sírhoz egy sírfeliratra lettem figyelmes: "Ne sírjatok, nevessetek! Én már Istennél vagyok!". Hiszem, hogy ez ad erőt és vigasztalást a gyászoló családnak is, hogy a szerettüket Istennél tudhatják biztonságban.
Volt még valami, ami nagyon megfogott. A temető mellett végeláthatatlan mezőn aranysárga repce hullámzott. A szikrázó napsütésben olyan csodálatos látványt nyújtott az a virágtenger, mintha direkt erre az alkalomra ültették volna! A sírhely pont a kerítés mellett van, így semmi sem zavarja a látványt.

2015. április 23.

Vidáman telt a délelőtt. Sokat legóztak, és még szappanbuborékot is fújtak kint a teraszon!
Móni mindent kitalál, hogy megmozgassa Ádit! ;)

2015. április 22.

Ádinak az alacsony hemoglobin érték miatt vért kellett kapnia. A trombocitája sem túl sok, valószínűleg abból is fog kapni napokon belül.

2015. április 21.

Ádinak ma már egy kicsit jobb étvágya volt, de azért még van hova fejlődnie az evés terén. Sajnos a sejtek megint megtorpantak, tegnaphoz képest nincs számottevő változás. Hőemelkedése sincs, ami már-már rekordnak számít két hét citopénia után! Azt elmondták az orvosok, hogy a kezelések előrehaladtával egyre nehezebben fog regenerálódni a szervezete, és egyre később indul be a védekező sejtek termelődése. Ma is szüksége volt négy adag trombocitára, és napokon belül lehet arra is számítani, hogy vért fog kapni.
Sokat nem tudtunk játszani, inkább számítógépezett. A tanító néni viszont minden nap jön hozzá, és lelkesen matekoznak, nyelvtanoznak. Az "igék" örök téma! ;) A tanító néni osztályzatokat is adhat a gyerekeknek, amik teljes értékű jegyként kerülnek be az ellenőrzőbe. Ádinak sok pótolni valója lesz nyáron, de bízunk benne, hogy amikor már csak bejárósok leszünk, több energiát és figyelmet tudunk fordítani a tanulásra is.

2015. április 20.

Délelőtt, amikor felhívtam Móniékat, Ádi akarta nekem elmesélni a reggeli élményeit. Nem volt túl vidám, mert a karjában lévő branül miatt begyulladt a vénája, úgyhogy holnap ki is veszik az eszközt. Viszont sikerült életet lehelni a kanülje mindkét ágába, így azon keresztül zavartalanul tud infúziót kapni és vért is ezen keresztül vesznek tőle. Viszont a bemeneti szakasz körül gennyesedés látható, ez magyarázza az elmúlt napok hőemelkedéseit is. Mindenképpen kezdeni kell valamit a sebészeknek ezzel a kanüllel, mégpedig hamar!
Ádival jókat nevettünk délután. A számítógépeinket be sem kapcsoltuk ottlétem alatt, inkább társasjátékoztunk. Még az olyan egyszerű játékok, mint a kő-papír-olló is kirobbanó jókedvet képesek teremteni a pici szobában! ;)
Ami a sejteket illeti, egy nagyon picit ma már elmozdultunk a holtpontról. Kíváncsi leszek, holnap tovább emelkedik-e a számuk. Ádinak muszáj ennie, még ha nem is kívánja a finomabbnál finomabb falatokat, akkor is! Nincs hányingere, de étvágya sem. Pedig Mónival tényleg lessük minden óhaját. Ha tarhonyát kér husival, Móni képes neki otthon főzőcskézni pihenés helyett, csak hogy pár falatot ehessen a gyerek. Ha még harminc dekát fogy, zacsis fehér infúzióval fogják táplálni - aminek még a gondolatától is irtózunk. Szóval hajrá, Ádi! :)
Ádi utasítására ki kellett mosni UHU-t a kis alvós baglyocskát. Hiába, ő mindig ott van Ádival, jóban-rosszban! ;)

2015. április 18.

Hétvégén én alszom Ádival. Tegnap este kezdődött a küldetésem. Ma egy kicsit hazamehettem, amíg Móni felváltott. Kikapcsolódásképpen végre lenyírtam a kertben a füvet és megcsináltam a gyepszellőztetést is.
Ádi ezalatt meglepetés képet festett Zsófi közelgő szülinapjára. Vacsorára giroszt kellett neki vinnem, és nem kis meglepetésünkre egész szépen evett belőle! A nővérke meg is jegyzete, milyen vidám lett hirtelen. Igazából egész hétvégén vidám, jókedvű. Sokat játszunk, énekelünk.
A héten bejött a gyerekekhez Huzella Péter Kossuth-díjas gitáros-énekes (a Kaláka együttesnek is tagja volt), akitől sok-sok vidám éneket tanultak. Ádinak amúgy is kiváló a memóriája, könnyen és gyorsan megtanulja a dalok szövegét, dallamát. Nagyon szereti a zenét, és szeret énekelni is!
Ami a vérképet illeti, egyelőre nem akarnak elmozdulni a holtpontról a védekező sejtek. Türelmesnek kell lennünk...

2015. április 17.

Délelőtt perec sütés volt a játszóházban. Mivel csak Ádi vett részt rajta a gyerekek közül, nem kellett aggódni az esetleges fertőzések miatt. Doktor bácsi mondjuk nem lelkesedett az ötletért, de nem lett baj a kirándulásból. Mindenesetre amíg nincsenek védekező sejtjei, tartózkodunk az efféle kalandoktól! ;) Nagyon szép perecek készültek, nekem és Zsófinak is jutott meglepetésül.
Ádi jól van, iszik rendesen, eszeget is - bár utóbbi nem túl látványos. Már amennyiben a popcornt, kekszet és pudingot annak lehet nevezni... Felhívtak Mónival napközben, hogy hozzak neki szusit! :D Rákot akart enni. Mondom rákból már épp elég volt eddig is, még viccnek is rossz ;) Nyers halat meg végképp nem vihetek neki. Mindenesetre örülök, hogy megkíván különféle ételeket, még ha utána csak egy falatot eszik is belőle. A tegnapi sült csirkével is így jártunk. A kemó hatására másképp érzik az ízeket, ilyenkor a legfinomabb ételek sem túl vonzóak számukra.
Ma volt egy ultrahangos vizsgálat, amiből kiderült, hogy több vénában már megszűnt az elzáródás, egy nagyobban kell még feloldódnia az akadálynak.


 

 

2015. április 16.

Nyugodtan telt az éjszaka, végre Móni is tudott aludni egy jót.
Töretlen Ádi jókedve! ;) Nem volt hőemelkedése, jól érzi magát. Iszik mint a kacsa! Ennek hála lekötötték az infúzióról, így szabadon mozoghat. Ezt kihasználva, három boldog órát töltöttek Mónival az emeleten lévő játszóházban és pár percet a csodás napsütésben a teraszon! :)
Mire megérkeztem, épp a popcorn evészet és a házimozizás zajlott a laptopján :) (Reszkessetek betörők 3. rész, aki még nem látta!)

2014. április 15.

Szaladnak a bent töltött napok. Ma nem volt hőemelkedése sem Ádinak! Az antibiotikumot kapja rendszeresen, továbbra is jó a közérzete. A fehérvérsejt szám - ha lassan is, de - napról napra emelkedik. Megjelentek a vérképben a lymphociták! :)
Volt egy kis matekozás Mónival, a délután már játékkal telt.

2015. április 13.

Délelőtt lumbálták Ádit. Kicsit be is lázasodott, de délutánra, mire beértem hozzájuk, már minden rendben volt.
Enni alig eszik, inni is keveset, szóval oda kell figyelni rá! Sokat játszottunk, olvastunk együtt, vidáman telt a délután.

2015. április 12.

Újabb nyugodt, csendes nap. Ádinak délelőtt még láza volt, de pár óra alatt sikerült levinni. Egész nap jó volt a közérzete, vidáman játszotta Mónival. Délután velem folytatta a játékot, nem sok sikerélményt engedve.
Na jó, néha azért én is nyertem valamit! ;)
A védekező sejtjei lenullázódtak, reméljük ez már a mélypont, és innen csak felfelé visz
az út. Egyelőre még sikerült megúszni komolyabb fertőzés nélkül.

Ma megtörtént az, amire már régóta számítottunk. Délben sajnos elveszítették azt a 14 éves kislányt, akit tegnap tüdőgyulladással vittek fel az intenzív osztályra. Ő volt az első december óta, amióta bent vagyunk, akin már nem tudtak segíteni. Mindenki szomorúan vette tudomásul, hogy Bogi rövid élete itt a földön befejeződött. Olyan értelmetlen dolog a halál, mégis része az életünknek. Nyugodj békében, kicsi lány!

Este az ügyeletes nővér varázsolt jókedvet mindannyiunk arcára, amikor észrevettük, milyen nem mindennapi alkotással dobta fel az unalmas folyadék regisztrációs lapot! Hiába, jó fejek a nővérek, még ilyen nehéz körülmények között is! :D

Ja kérem, akit még a nővérek is szeretnek... ;)

2015. április 11.

Az éjszaka nyugalmasan telt. Párszor fel kellett kelnem Ádihoz, de amilyen hülyeségeket álmodtam, ez szinte megváltás volt! ;)
Délelőttre kitakarították a 4-es elkülönítőt, így át tudtunk költözni. Jóval tágasabb, mint az 5-ös volt, örülök neki, hogy ide kerültünk. Vidám a kis legény, már csipegetett reggelire egy kis pogácsát.
Délutánra azért csak sikerült belázasodni. Ilyenkor az az előírás, hogy meg kell szúrni a vénáját, vért kell venni tőle további vizsgálatokhoz. Ehhez ráadásul ki kell ballagni állványostul a mellettünk lévő kezelőbe. Nagyon ügyesen viselkedett, hamar túlestünk a kellemetlen procedúrán. Remélem, hogy nem találnak a vérében semmi különöset, csak a szokásos antibiotikumokat fogja kapni.

A 7-es kórteremben

Új helyünkön, a 4-es elkülönítőben

2015. április 10.

Ezeket a sorokat bentről, a kórházból írom. Elég kalandosra sikeredett a mai nap!
Reggel Móniék bementek vérvételre. Dél körül, amikor még mindig nem tudták az eredményt, megkérdezték, hogy mire várnak. A nővérke utána kérdezett, és kiderült, hogy trombocitára. Viszont azt már csak az esti szállítmánnyal hozzák, szóval akár haza is mehetnének. Az ügyeletes doktornő megvizsgálta Ádit, nem mondott semmit, csak hümmögött, és hazaengedte Móniékat. Este, amikor visszavittem, került elő a vérkép eredménye, amiből kiderült, hogy nullás védekező sejtje van, vagyis citopén a javából! Kis hőemelkedése is volt már, így először azt kellett levinni, és csak utána kaphatta meg a trombocitákat. Haza se engedték, pedig nem készültem bent alvásra. Csak azt nem értem, hogy ha a doktornő látta azt a ritka pocsék vérképet, miért engedte Ádiékat haza?! Rejtély!
Az egyik elkülönítő felszabadult, a nagytakarítást is elvégezték a nővérkék. Már csak egy kiadós felmosás szükségeltetik, hogy reggel beköltözhessünk. Addig is a hetes kórterembe fektették le Ádit, ahol most csak egy kisfiú tartózkodott. Szerencsére nincs nagy tömeg!
Gyorsan telefonáltam Móninak, majd hazasiettem. Mire kb. 20 perc alatt megérkeztem, már össze is volt készítve a pizsamám és a benti holmijaink. Móni elkísért, segített bent elrendezni a dolgokat, és még Áditól is sikerült elköszönnie. Ő már aludt, mire visszaértünk, csak egy percre ébredt fel, amikor infúziót cseréltek nála. A trombocita rendben lefolyt, most csak sima infúziót  kap éjszakára. A sarokban van egy kis kuckó egy kinyitható kempingággyal. Szerencsére épp nincs ott senki, úgyhogy lesz hol aludnom éjszaka.

2015. április 9.

Nyugalmas nap volt. Ádi jól viselte a reggeli és az esti injekciót is (vérhígítót kapott a trombózisra). Nagyika már kevésbé, mivel volt egészségügyi dolgozóként neki jutott a megtisztelő feladat, hogy beadja azokat. Izgult is rendesen! ;)
Ádi átkeresztelte az új plüss báránykáját Biriről Beeeeercire! :D Sokat pihent, játszott, és egy kicsit evett is. Még mindig jó a közérzete, nincs hőemelkedése.

2015. április 8.

Korán reggel éhgyomorra kellett bemennie Ádiéknak a kórházba. A terv szerint megigazítják a kanüljét, amit legutóbb megint csak nem sikerült normálisan betenni. A kanült rögzítő három varrat közül kettő már a hazaindulásunk napján elengedett, a harmadik pedig alig tartotta az eszközt, így minden mozdulatnál ki-be járt a gyerekbe. Kész csoda, hogy nem történt itthon semmi baja! A várt trombocita nem érkezett meg, ezért elhalasztották a műtétet. Vizsgálat közben észrevették, hogy valami nincs rendben Ádival. Az egyik karja megduzzadt, és az melegebb volt, mint a másik! Leküldték ultrahangos vizsgálatra, ahol meg is találták Ádi nyakában a trombózist! Most feküdnie kell, és mivel a karjába tudtak csak átmenetileg egy branült behelyezni az infúzióknak, a kezét sem tudja mozgatni. Nem tudom, mikor és hogyan tudják helyrehozni ezt a kanült - talán máshová építik be, nem tudom - de nyugodtabbak lennénk, ha a szülési szabadságtól visszatért másik sebész végezné a jövőben a műtétet. Sajnos nem Ádi az egyetlen, akinél komplikációk léptek fel a kanül beültetése után.
Megtudtuk, hogy a trombózis népbetegség, igazából semmi baj sincsen, nyugodtan hazamehetnek... Nem vicces! Legalább ne magyaráznák meg, amit nem lehet... Csak azt nem tudom, mi lett volna, ha mondjuk mégis megjön a trombocita, vagy Kati néni nem veszi észre a vérrögöket. Ha így műtik meg, annak nem lett volna jó vége. De - hála Istenek - jól alakultak a dolgok! Tudom, hogy vigyáznak ránk odafönt! Ennek ellenére valaki nagyon szorgosan próbálkozik ellenünk...
A vérképben a védekező sejtek száma egyik napról a másikra mélyrepülésbe kezdett, ezért a meggyengült immunrendszer miatt fokozottan figyelni kell Ádira. Hazaküldték, mivel nem tudták elkülönítőben elhelyezni. Kapott vérhígítót, amit majd injekció formájában nekünk kell itthon beadni reggel és este. Egyébként jó a közérzete, éppen a kanapén fekszik a nappaliban, és játszik a kis számítógépén. ;)

2015. április 7.

Ádi és Móni bementek a kórházba vérvételre. Meglepően jók lettek az értékei, a trombocitát kivéve minden nőtt! Azt estére sikerült pótolni, így jó későn értek csak haza.
Ádi bejárós lesz. Ez annyit tesz, hogy itthon lehet, csak minden reggel be kell menniük néhány órára a kórházba. Kapott mindenféle megelőző tablettát (bakteriális fertőzésre, gombára). Jó a fizikai állapota, nincs hőemelkedése, hányingere, van viszont étvágya! Ajándéknak tekintjük az itthon töltött napokat, hiszen sokkal jobb mindenkinek, mintha egész nap egy szobába lennének zárva Mónival. Ráadásul annyi most bent a gyerek, hogy még szabad elkülönítőt sem tudnak biztosítani számunkra, így a hét ágyas kórtetembe kényszerülnénk. Könnyű belátni, hogy ennél bármi jobb! Az itthoni meghitt, barátságos környezet nagyban segíti a gyógyulást! ;)

2015. április 6.

Ádi reggel ezzel fogadott: "Nézd, Apa, mit hozott a Húsvéti Nyúl! Jó ízlése van!" :D Mi még szerencsések vagyunk, a kertben idén is eldugott a nyuszi csomó meglepetést, amit meg kell keresni! ;)

 

Íme a keresés eredménye:

2015. április 5.

Ma délben hívtam Mónit, hogy mi újság. Ádi vette fel a telefont, és boldogan újságolta, hogy hazajöhetnek!
Gyorsan bementem értük a kórházba. Mire megérkeztem, már összepakoltak, csak az infúzióról történő lekötés, a kanül leápolása volt még hátra. Futószalagon érkeztek a gyerekek a nővérszobába kezelésre, az Ünnepekre a nagy kórtermekben lévő összes gyereket haza tudták küldeni, csak az elkülönítőkben maradtak. A doktor néni beírta a szükséges bejegyzéseket a füzetünkbe, a nővérke kiadagolta a gyógyszereinket, és keddig búcsút vettünk az 1A osztálytól.
Az itthon maradottak közben ügyesen rendet csináltak. Amíg Zsófi port törölt és porszívózott, nagyika felmosott és kitakarította a mosdót. Utána szépen megterítették az ünnepi asztalt, és bár jó későn és éhesen, de mégis csak együtt ebédelhettünk! :)
Délután pihentünk, a gyerekek mesét néztek. Utána közös játék következett, sok nevetéssel és mókával. Mindennél többet jelentenek, és mindannyiunk számára különösen fontosak ezek a közösen eltöltött órák! :D

Ünnepi borsó leves pipi husival

...és az elmaradhatatlan muffin - Ádi külön kérésére :)

 

 

Hazafelé készülőben

2015. április 4.

Reggel siettem be a kórházba, hogy felváltsam Mónit. Végre egy egész napot itthon tud tölteni, és még egy kis délutáni alvás is belefér neki. Az éjszakájuk nyugodtan telt, az új szállodai pótágy kiválóan funkcionál, kényelmesen lehet rajta aludni. Szerencsére pont szabad volt a sarokban lévő kis leválasztott fekhely, így Móni oda be tudott költözni pótágyastul.
Ádinak ma már nem volt hőemelkedése sem, inkább attól tartottam, hogy kis fog hűlni ;)  36°C-t mértek nála kora délután.
Tegnapelőtt 120 volt a CRP (gyulladás szint) értéke, tegnap tovább nőtt 160-ra, mára viszont 133-ra csökkent, így nincs szükség további vizsgálatokra.

2015. április 3.

Az éjszaka nyugodtan telt, egyszer ébredt csak fel Ádi. Napközben megint délutánra élénkült meg, pont, amikor megérkeztem hozzá. A mesenézést megszakítottuk egy gyors játékkal, de egy menet után megint a fekvés esett neki jól. Nem kíván enni, de azért valamit mindig eszik. Fontos, hogy mindig legyen valami a gyomrában. A mája védelmére egy rossz ízű fehér port kap, amit pudingba keverünk, és így már fogyaszthatóvá válik. Délután szép lassan kúszott fölfelé a hőmérséklete. A védekező sejtjei szépen szaporodnak, de a hemoglobin érték alacsony volt. Este kapott is vért, amit előtte az ágyban fekve, a saját testével kellett felmelegítenie :) Mivel még mindig gyulladás van a szervezetében, nem tudjuk, hogy Húsvétra hazaengedik-e. Nem akarjuk feleslegesen veszélynek kitenni azzal, hogy minden áron hazavisszük. Ha a gyógyszerek hatására javul az állapota, akkor természetesen semmi akadálya a pár napos hazatérésnek ;)
Móni egész héten azon szorgoskodott, hogy az osztályon dolgozó minden nővérnek és orvosnak személyre szóló üdvözlőkártyát készítsen. Aranyos figurákat vágott ki és ragasztott a lapra, amit Ádi írt alá, pár kedves sor kíséretében. Jobb ötlet híján két szabadon felhasználható ajándék mozijegyet tettünk mindegyikbe. Nagyon örültek az ajándéknak a hölgyek, volt, aki még puszit is adott, vagy külön odajött Ádihoz megköszönni a meglepetést. Legjobban talán annak szereztünk vele örömet, aki a háttérben, csendben végzi felelősségteljes munkáját, és akiről gyakran megfeledkeznek mások, amikor ajándékkal kedveskednek a dolgozóknak. Mi tényleg nagyra becsüljük a munkájukat. Naponta látjuk, milyen nehéz körülmények közepette kell helytállniuk, és a kötelező, sokszor embert próbáló feladatok elvégzése mellett még kedvesnek is lenniük a kis betegekkel. Mert  a szeretet megnyilvánulása - legyen az egy mosoly, egy őszinte érdeklődés, egy kis beszélgetés - sokszor többet ér a legdrágább orvosságnál is! ;)

2015. április 2.

Nem épp álomszerűen alakult Ádi számára az elmúlt éjszaka, úgyhogy Móni ma mégis csak bent marad vele. Többször is ki kellett mennie wc-re, a szembe csepegtetésről és a sípoló infúziós pumpák hadáról már nem is beszélve.
Sajnos Ádinak napközben többször is felment a láza, így egész nap csak feküdt, és mesét nézett a laptopján. A Csipet-Csapat c. örök klasszikus részeivel szórakoztatta magát. :)
Délután én is mesét néztem vele, nem volt ereje játszani. Estére belázasodott, kapott lázcsillapítót. Amikor elbúcsúztam tőle, és hazaindultam, már csak 37,8°C volt a hőmérséklete.
Ma megérkezett végre a rendelt szállodai vendég ágy az osztályra. Nehéz szülés volt, nem volt túl készséges és lelkes a forgalmazó a szállítást illetően, de csak összejött a dolog. Hamar felszereltem rá a négy kereket, így máris üzemkész volt. Remélem, befér a sarokban kialakított kis elkülönítőbe, és kényelmesen tudnak majd rajta aludni a gyermekük mellett virrasztó szülők.

2015. április 1.

A "vicces" napon semmi vicces nem történt. Ádi jól van, sokat tornáztatta Gabi néni, a gyógytornász, amire nagy szüksége van. Ott hagyott neki egy nagy piros labdát, és Móni felvette a kis fényképezőgéppel, ahogy gyakorolnak, így később visszanézve is elvégezhetők a gyakorlatok.
Mi is jót játszottunk Ádival, persze megint ő nyert!
Mivel már ki tud mászni az ágyból, amikor pisilnie kell, úgy döntöttünk, hogy Móni nem marad bent vele, és nem fogja egy széken tölteni az éjszakát. Este fél tízkor még beadtuk a gyógyszerét, és tíz órakor, miután elcsendesedett a szoba, álomba szenderedett. Mónival megkértük az ügyeletes nővért, hogy a kemo miatt szükséges szemcseppeket az előírt három óránként adja be Ádinak. Készségesen vállalta, így Mónival hazajöhettünk.