Ezeket a sorokat bentről, a kórházból írom. Elég kalandosra sikeredett a mai nap!
Reggel Móniék bementek vérvételre. Dél körül, amikor még mindig nem tudták az eredményt, megkérdezték, hogy mire várnak. A nővérke utána kérdezett, és kiderült, hogy trombocitára. Viszont azt már csak az esti szállítmánnyal hozzák, szóval akár haza is mehetnének. Az ügyeletes doktornő megvizsgálta Ádit, nem mondott semmit, csak hümmögött, és hazaengedte Móniékat. Este, amikor visszavittem, került elő a vérkép eredménye, amiből kiderült, hogy nullás védekező sejtje van, vagyis citopén a javából! Kis hőemelkedése is volt már, így először azt kellett levinni, és csak utána kaphatta meg a trombocitákat. Haza se engedték, pedig nem készültem bent alvásra. Csak azt nem értem, hogy ha a doktornő látta azt a ritka pocsék vérképet, miért engedte Ádiékat haza?! Rejtély!
Az egyik elkülönítő felszabadult, a nagytakarítást is elvégezték a nővérkék. Már csak egy kiadós felmosás szükségeltetik, hogy reggel beköltözhessünk. Addig is a hetes kórterembe fektették le Ádit, ahol most csak egy kisfiú tartózkodott. Szerencsére nincs nagy tömeg!
Gyorsan telefonáltam Móninak, majd hazasiettem. Mire kb. 20 perc alatt megérkeztem, már össze is volt készítve a pizsamám és a benti holmijaink. Móni elkísért, segített bent elrendezni a dolgokat, és még Áditól is sikerült elköszönnie. Ő már aludt, mire visszaértünk, csak egy percre ébredt fel, amikor infúziót cseréltek nála. A trombocita rendben lefolyt, most csak sima infúziót kap éjszakára. A sarokban van egy kis kuckó egy kinyitható kempingággyal. Szerencsére épp nincs ott senki, úgyhogy lesz hol aludnom éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése