2015. április 20.

Délelőtt, amikor felhívtam Móniékat, Ádi akarta nekem elmesélni a reggeli élményeit. Nem volt túl vidám, mert a karjában lévő branül miatt begyulladt a vénája, úgyhogy holnap ki is veszik az eszközt. Viszont sikerült életet lehelni a kanülje mindkét ágába, így azon keresztül zavartalanul tud infúziót kapni és vért is ezen keresztül vesznek tőle. Viszont a bemeneti szakasz körül gennyesedés látható, ez magyarázza az elmúlt napok hőemelkedéseit is. Mindenképpen kezdeni kell valamit a sebészeknek ezzel a kanüllel, mégpedig hamar!
Ádival jókat nevettünk délután. A számítógépeinket be sem kapcsoltuk ottlétem alatt, inkább társasjátékoztunk. Még az olyan egyszerű játékok, mint a kő-papír-olló is kirobbanó jókedvet képesek teremteni a pici szobában! ;)
Ami a sejteket illeti, egy nagyon picit ma már elmozdultunk a holtpontról. Kíváncsi leszek, holnap tovább emelkedik-e a számuk. Ádinak muszáj ennie, még ha nem is kívánja a finomabbnál finomabb falatokat, akkor is! Nincs hányingere, de étvágya sem. Pedig Mónival tényleg lessük minden óhaját. Ha tarhonyát kér husival, Móni képes neki otthon főzőcskézni pihenés helyett, csak hogy pár falatot ehessen a gyerek. Ha még harminc dekát fogy, zacsis fehér infúzióval fogják táplálni - aminek még a gondolatától is irtózunk. Szóval hajrá, Ádi! :)
Ádi utasítására ki kellett mosni UHU-t a kis alvós baglyocskát. Hiába, ő mindig ott van Ádival, jóban-rosszban! ;)