2015. április 24.

Mivel Ádit folyamatosan antibiotikumon tartották, mai napig nem lázasodott be! Ráadásul ma már egyértelműen megindult a védekező sejtek szaporodása, ezért vasárnap - ha addig be nem lázasodik - hazamehetünk!
Szombat hajnalban megkapja még a szokásos antibiotikum infúziót, és utána már nem is kötik vissza.

Ma és szombaton én alszom vele, és a terv szerint vasárnap együtt megyünk haza.
Este Chicken McNuggets-et rendelt a kis drága, vittem is neki. Boldogan befalatozott hármat!
Zoli nagypapa szülinapi gulyás levest küldött (ezúttal ő a szülinapos), ami szintén elfogyasztunk Ádival kettecskén a tiszteletére! ;)


Ma volt Kövesdi Bogi (14) temetése. Bár nem ismertem személyesen - Móni beszélgetett többször az édesanyjával - de mégis úgy éreztem, tartozunk ennyivel a családnak, hogy részt veszek ezen az alkalmon. Szomorú dolog, amikor ilyen fiatalon búcsúzik valaki a földi léttől, de hívőként, mint akik ismerik és szeretik Jézus Krisztust, nekik is jó reménységük van a folytatást illetően. Az egész szertartás ennek fényében zajlott, megható énekekkel, bátorító szavakkal búcsúztak a kislánytól. Útban a sírhoz egy sírfeliratra lettem figyelmes: "Ne sírjatok, nevessetek! Én már Istennél vagyok!". Hiszem, hogy ez ad erőt és vigasztalást a gyászoló családnak is, hogy a szerettüket Istennél tudhatják biztonságban.
Volt még valami, ami nagyon megfogott. A temető mellett végeláthatatlan mezőn aranysárga repce hullámzott. A szikrázó napsütésben olyan csodálatos látványt nyújtott az a virágtenger, mintha direkt erre az alkalomra ültették volna! A sírhely pont a kerítés mellett van, így semmi sem zavarja a látványt.