Az éjszaka nyugodtan telt, egyszer ébredt csak fel Ádi. Napközben megint délutánra élénkült meg, pont, amikor megérkeztem hozzá. A mesenézést megszakítottuk egy gyors játékkal, de egy menet után megint a fekvés esett neki jól. Nem kíván enni, de azért valamit mindig eszik. Fontos, hogy mindig legyen valami a gyomrában. A mája védelmére egy rossz ízű fehér port kap, amit pudingba keverünk, és így már fogyaszthatóvá válik. Délután szép lassan kúszott fölfelé a hőmérséklete. A védekező sejtjei szépen szaporodnak, de a hemoglobin érték alacsony volt. Este kapott is vért, amit előtte az ágyban fekve, a saját testével kellett felmelegítenie :) Mivel még mindig gyulladás van a szervezetében, nem tudjuk, hogy Húsvétra hazaengedik-e. Nem akarjuk feleslegesen veszélynek kitenni azzal, hogy minden áron hazavisszük. Ha a gyógyszerek hatására javul az állapota, akkor természetesen semmi akadálya a pár napos hazatérésnek ;)
Móni egész héten azon szorgoskodott, hogy az osztályon dolgozó minden nővérnek és orvosnak személyre szóló üdvözlőkártyát készítsen. Aranyos figurákat vágott ki és ragasztott a lapra, amit Ádi írt alá, pár kedves sor kíséretében. Jobb ötlet híján két szabadon felhasználható ajándék mozijegyet tettünk mindegyikbe. Nagyon örültek az ajándéknak a hölgyek, volt, aki még puszit is adott, vagy külön odajött Ádihoz megköszönni a meglepetést. Legjobban talán annak szereztünk vele örömet, aki a háttérben, csendben végzi felelősségteljes munkáját, és akiről gyakran megfeledkeznek mások, amikor ajándékkal kedveskednek a dolgozóknak. Mi tényleg nagyra becsüljük a munkájukat. Naponta látjuk, milyen nehéz körülmények közepette kell helytállniuk, és a kötelező, sokszor embert próbáló feladatok elvégzése mellett még kedvesnek is lenniük a kis betegekkel. Mert a szeretet megnyilvánulása - legyen az egy mosoly, egy őszinte érdeklődés, egy kis beszélgetés - sokszor többet ér a legdrágább orvosságnál is! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése