Lomtalanítás lesz jövő szerdán, ezért családilag nekiestünk átválogatni az összes dolgainkat. A gyerekek feladata a játékok szelektálása volt: mi menjen a padlásra, mit ajándékozzunk el és mi kerüljön a szemétbe. Nem egyszerű feladata, magam is átéltem már jó párszor. Nehéz nemet mondani sok olyan tárgynak, ami az ember szívéhez nőtt, vagy kedves emléke fűződik hozzá - mégis meg kell tenni. Számomra érdekes volt, hogy évről évre rakosgatott, korábban megmentésre ítélt műszaki berendezéstől milyen könnyen tudtam most búcsút venni. Az életben sok józan döntésre van szükség, ami bár éppen akkor fájdalmas, hosszú távon mégis mindenki javát szolgálja. A gyerkőcök is hősiesen váltak meg jópár plüss állatkától, de még így is jócskán maradt nekik, szóval nem kell aggódni értük! ;) Az ilyen pakolások elengedhetetlen része a felfedezésből fakadó öröm, amikor az ember rég elveszettnek hitt vagy elfeledett tárgyait találja meg újra. Leírhatatlan ilyenkor a boldogság! :D Állítólag aki rendetlen, az nap mint nap átélheti ezt az önfeledt örömöt... Nem is tudom...
Ádi a tegnapi kirándulás után ma inkább a pihenést választotta. Délután vettük észre, hogy sajnos begyulladt a bal szeme. Ha nem javul holnapig, muszáj lesz orvoshoz menni vele. Az új gyógyszereket egyelőre jól viseli, egyelőre semmilyen komolyabb mellékhatást nem tapasztaltunk. Jó a közérzete, vidám.
Csütörtökön még a kórházban egy jótékonysági akció keretében Szekeres Nóra látogatta meg a munkatársaival a gyerekeket. A kérdésre, hogy kivel fényképezkedhet, Ádi lelkesen jelentkezett, így ő lett a kampány arca... Tegnap véletlenül fedeztük fel a MOM Park honlapján az erről szóló rövid hírt. Jó látni, milyen vidáman mosolyog Ádi a spontán készített felvételen: Adni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése