Hamar elszaladt a hét eleje. Ádiék ma mentek be öt nap után egy vérképre. Az eredmények nem verdesték ugyan az eget, szóval óvatosaknak kell még lennünk a mászkálással - nagy közösségbe menetelről egyelőre nem álmodozhatunk! A doktornővel sikerült megbeszélni több dolgot is a jövőre vonatkozóan. Az egyik legfontosabb információ, hogy egy évig fog tartani a fenntartó kezelés. Reméljük, hogy ez nem fogja zavarni Ádit abban, hogy teljes életet élhessen, mint korábban.
Még elég fáradékony, sokat ül, fekszik. Kellő motiváció hatására viszont rá lehet venni egy kis levegőzésre, vagy XBOX-os mozgós játékra. Sokat kell még fejleszteni, erősíteni az izmait, hiszen a fél éves ágyban üldögélés nem tett jót nekik.
Történt még egy számomra örömteli dolog is! Csak az utóbbi egy hétben három olyan visszajelzést is kaptam, amikor is voltatok olyan aranyosak, és telefont vagy szövegszerkesztőt ragadva elmeséltétek, mit is jelentett számotokra ennek a blognak az olvasása. Rég nem látott, kedves arcok bukkantak fel, amiért igen hálás vagyok! Nagyon megörvendeztettetek a beszámolókkal, hiszen láthattam, hogy nem önmagáért való dolog volt az írás, hanem sokaknak jelentett nem kis bátorítást időről időre bepillantani a hétköznapjainkba. Köszönöm én is a bátorításotokat, meg hogy mertetek nyitni felénk, és leírni, elmesélni, ami a szíveteken volt. Ennek örömére a lelkesedésem töretlen, és a fontosabb történésekről ezen túl is be fogok számolni! ;) Pár fényképpel még tartozom, ezeket is hamarosan láthatjátok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése