Az elmúlt napok szomorú tapasztalata hogy Ádi nem nagyon bírja az esti gyógyszerét. Többször is hányt éjszaka, úgyhogy hétfőn bemennek Mónival, és az orvossal közösen kitalálják, mivel tudják enyhíteni a tabletta okozta mellékhatásokat. Talán egy gyomorvédő is megteszi - ki tudja?
Délután Mónival elmentünk Székesfehérvárra, Niké temetésére. Nagyon szép és megható temetés volt - már amennyire egy temetés lehet szép. Profin volt megszervezve minden, amire szükség is volt a sok száz látogató végett. Érthető okokból nagyon sokan kívánták utolsó földi útjára elkísérni a mindössze 17 évet élt lányt. A kórházból több szülővel is találkoztunk, és az alkalom végén együtt öleltük meg Zsuzsiékat, a szülőket, sírtunk velük. Nehéz volt parancsolni a könnyeknek. Az ember ilyenkor számtalanszor elhatározza, hogy többet nem fog sírni, főleg nem a szülők előtt, de persze ez korántsem egyszerű feladat. És van, amikor bizony helyénvaló dolog a sírás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése