Ádinak jól telt az éjszakája, sokat tudott aludni. Reggel mosolyogva fogadott bennünket. Elmesélte a tegnapi napját. A műtétet megelőző dolgokra nem emlékszik, csak hogy elviszik a osztályról. Nem élte meg tragédiaként, hogy nem lehettünk ott vele a műtét előtt, tudta, hogy úgyis jönni fogunk. Inni, enni is szabadott neki, bár utóbbit nem vitte túlzásba - mindössze egy kockasajtot majszolt el jóízűen.
Délelőtt elmentünk vele egy kontrasztanyagos MR vizsgálatra, melyet az intézmény legkorszerűbb gépével végeztek. Én kísértem be, és maradtam vele a vizsgálat végéig. Az orvosok azt hitték, hogy elaludt, olyan mozdulatlanul feküdt a gépben! ;) Jó hangos volt a masina. Még nem tudjuk az eredményt, de Móni ahogy látta a képernyőt, nem találtak semmit.
Délután Ádi aludt egy jó nagyot, nem sokkal azelőtt ébredt fel, amikor három óra tájban megérkeztünk hozzá Mónival. Volt kedve játszani, mesét nézni. A sok mese közül nagy örömünkre épp az egyik kedvencünkre, az Aranyhajra esett a választása! Jókat nevettünk együtt az ismerős poénokon! ;)
Ádinak délután volt egy kis láza, ami hamar lement, így estére már hőemelkedése sem volt.
De jó ezeket olvasni! :-)
VálaszTörlésÁdi meg nem is lehetne cukibb! Öleljük! <3
De jó ezeket olvasni! :-)
VálaszTörlésÁdi meg nem is lehetne cukibb! Öleljük! <3