21-én betelefonáltunk a klinikára, a szövettan eredménye után érdeklődve. Ma délelőttre kaptunk időpontot a kezelőorvosunktól egy konzultációra. Miután leültetett bennünket, őszintén elmondta, hogy "ennél rosszabb kártyát nem húzhattunk volna", ugyanis az Ádi fejéből eltávolított daganat glioblastoma volt.
Hogy mivel is állunk szemben? Idézem: "A Glioblastoma (glioblastoma multiforma) – a legelterjedtebb és legagresszívebb formája az agydaganatoknak, az idegrendszer legrosszindulatúbb tumoros elváltozása (IV. fokú rosszindulatú daganat a WHO besorolása szerint). A glioblastomának nincsenek éles határai, nagyon gyorsan terjeszkedik s
nemcsak elnyomja méretével az agyat, de belenő a szöveteibe,
visszafordíthatatlan károkat okozva benne. A tumor rendkívül
gyorsan képes növekedni, hamar okoz nyomásfokozódást, sőt életveszélyes
állapotot előidéző beékelődést is. Elhelyezkedésétől függően esetenként
ugyan sebészileg eltávolítható, ám a komplex műtéti-, sugár- és
gyógyszeres kezelés ellenére is igen hamar, rendszerint hónapok alatt
kiújul, az egy évnél hosszabb túlélésre nagyon kicsi az esély." Mivel Ádit már négy éves korában sugárkezelték, és több kemoterápiás kezelést is kapott, ezeket a lehetőségeket közösen elvetettük.
Hatásos gyógyszert sajnos az utóbbi 20 évben bizonyítottan nem találtak erre a betegségre. Érképződés gátló tablettát szedhet, ami mérsékelheti a daganatképződést.
Gondolkoztam rajta, hogy ilyen rossz hírt megosszak e veletek pont most, Karácsony előtt. Végül arra jutottam, hogy nem fogom eltitkolni azok elől, akik időről időre figyelemmel kíséritek Ádi állapotát, és érdeklődtök iránta. Talán sosem aktuálisabb mindez, mint pont a kereszténység egyik legnagyobb, reményt adó ünnepe előtt. Ráirányítja a figyelmet a legfontosabb dolgokra, mégpedig Isten feltétel nélküli, megmentő szeretetére, és arra, hogy csupán átutazók vagyunk ezen a világon. Valójában Istenhez tartozunk, hozzá készülünk egész életünkben. Ádi velünk együtt a Bibliában leírtaknak hisz. Bizonyos abban, hogy mivel hisz Jézus Krisztusban, örök élete van, és ha meghal, az élete a Mennyben folytatódik, és még viszontláthatjuk egymást, és a szeretteinket. Szülőként ennél többet nem tudok a gyermekemért tenni, minthogy biztonságban tudhatom egy örökkévalóságon át. Természetesen tiszteletben tartom mások véleményét, és elfogadom, ha valaki másban hisz. A valóságon az úgysem változtat, hogy az ember mit gondol róla, hisze-e benne vagy sem. Az igazság attól még igazság, a hazugság hazugság marad. Egy pici időt talán megér utána járni a dolgoknak, és elgondolkozni rajta, mi is az életünk értelme... (google a barátunk! ;)
Ádi még pár hónappal ezelőtt mondta egy beszélgetésünkkor, hogy nagyon reméli, mindenkivel fog majd találkozni a mennyországban, akit szeret. Szívből kívánom, és nekem is ez a legfőbb vágyam, hogy így legyen! A kegyelem, bűnbocsánat ajándéka mindenki számára adott, csak élni kell vele, és elfogadni.
Végül engedjétek meg, hogy leírjam az egyik kedvenc idézetemet az Újszövetségből, János evangéliumából:
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki
hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt
van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az
ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a
cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat."
A mi családunk ebben a Jézus Krisztusban hisz, és fog is hinni, bármi történjen is.
Ádinak egyelőre nem mondjuk el, mik a kilátásai, mert nem szeretnénk, ha utolsó aktív hónapjait beárnyékolná ez a szörnyű felismerés, hogy földi élete a végéhez közeledik. Nem tudjuk pontosan, mennyi időt kapott még ajándékba, de azt otthon, családi, baráti körben, közös élményekben gazdagon szeretnénk vele együtt tölteni.
Bizonyára mindenkit érdekel, hogy mi, a család hogyan éljük meg mindezt. El kell mondanom, nehezen. Még nekünk is friss az élmény, Zsófival sem beszéltünk még erről. Pont ez az a hír, amit - karácsony ide vagy oda - senki nem szeretne hallani. Hogy nincs tovább, és már csak idő kérdése az elkerülhetetlen. Ennél fogva elég hullámzó a hangulatunk. Jó volt apuékat is megölelni, és egymás vállán sírni. Nem is emlékszem rá, hogy korábban ilyet tettünk volna. De most ennek is eljött az ideje. Remélem, a következő hónapokban csak növekedni fog a családban és a rokonságban a szeretet.
Ha azt kérdezitek, hogy mindennek mi értelme, akkor azt kell mondjam, egyelőre még nem tudom. De azt tudom, hogy időnként a sakkban is belefér egy vezér áldozat, ha az a győzelem kulcsa. Nyilván fáj, és borzalmas rá gondolni is, hogy akit a legjobban szeretünk, itt hagy egy időre bennünket, de reménységünk szerint ez csak egy rövid időre szól, és így talán könnyebb lesz elviselnünk a hiányát... Fájni attól még fájni fog, ezt már most is érzem.
Nem fogunk bezárkózni, elmenekülni. Örülök, ha kerestek, beszélgetünk, játszunk közösen. Ha azt kérdezitek, mire van szükségünk, akkor a válaszom az, hogy még magam sem tudom. Konkrét dolgot egyelőre nem tudok mondani, de minden ötletet, felajánlást, élményt szívesen fogadunk, amivel örömet szerezhetünk Ádinak.
Ölelünk mindenkit, és szeretettel gondolunk Rátok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése